Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
gei érvényesültek, szinte függetlenül a közigazgatási határoktól. 15 A 18. században s a 19. század elején, a jobbágyfelszabadításig már rendkívül sok adat utal arra, hogy a nagyszámú, termelőeszközeitől megfosztott agrárproletár mindinkább bérmunkára szorul, 36 s az uradalmak mellett a tehetősebb parasztság is alkalmazza a zsellérekből, töredéktelen gazdálkodókból kikerülő idénymunkásokat/ A vármegye-történeti, gazdasági, statisztikai munkák sora taglalja a vándormunka főbb ismérveit/ 8 s már a 18. század közepétől nagy hangsúlyt kapnak - főleg az aratómunkások kapcsán - a téma interetnikus vonatkozásai is. j9 Mivel a jobbágyfelszabadítás nem oldotta meg az agrárnépesség zömének gondjait, a mezőgazdasági bérmunka - megszabadulva most már a feudális kötöttségek maradványaitól is - még jelentősebb teret kapott. 40 A mezőgazdasági idénymunkások számát növelték a kisparasztok, főleg az 5 holdnál kisebb földterülettel rendelkezők. Ezek tették ki 1895-ben az összes gazdaság 53,6%-át, ám csupán a szántóterület 5,8%-ával rendelkeztek. A nincstelen agrárproletárok rétege a századfordulóra kétmilliósra nőtt. Az 1880-as évek közepéig a vasútépítési, lecsapolási, folyamszabályozási munkálatok még jelentős munkát biztosítottak számukra, ám ezek a nagy vállalkozások a századfordulóra lényegében megszűntek. 41 A társadalom szerkezetét tekintve arányaiban kevesbedett, de az abszolút mértékben megnövekedett agrárszegénység, az aprótelken élők zöme nem szakadt el véglegesen a falutól a múlt század második felében sem, csak a nagy mezőgazdasági munkák idején volt távol. 42 Különösen nagy tömegeket érintett a vándormunka a domb-és hegyvidéki régiókban, amely - hozzászámítva a termőhelyi adottságokból és egészségtelen birtokstruktúrából fakadó hátrányt - a legnehezebb körülmények között élt, s ily módon a Felföld megyéi az idénymunkások legerőteljesebb kibocsátóivá váltak. 43 A mezőgazdasági idénymunkásokat sokáig az aratás és a cséplés-nyomtatás elvégzésére fogadták fel, 44 ám a 19. század második felében - a cséplőgépek elterjedésével, valamint az ipari növények és a burgonya, kukorica térhódításával párhuzamosan munkájuk többirányúvá vált, ami az idénymunka, a summásság kialakulásához vezetett. 45 Ez természetszerűen kihatott a munkát vállalók nem és kor szerinti tagolódására is. 46 A summásmunka a II. világháborúig a Mátra- és Bükk-vidék népességének jelentős tömegeit vitte el a lakóhelyéről, több-kevesebb rendszerességgel. A becslések szerint az I. világháború előtt még mintegy 50 ezer summás lehetett Magyarországon, ami - családtagokkal együtt - kb. 150 ezer ember időszakos migrációját jelentette. 4 A megélhetés 35 Gömör megye 1676-ban követségben kérte az egri pasát, hogy a gömöri szegénység lemehessen az Alföldre, s onnan hozzon élést magának. Említik, hogy korábban Miskolc környékére és a Tisza mellékére szoktak lejárni. IIa B., 1938. 9-10. 36 Katonai., 1965. II. 383.; Sápi V., 1973. 123-124. 37 Sárközi Z, 1965. II, 323-324.; Balassa I., 1985. 82. 38 Radványi Ferenc, Magda Pál, Fényes Elek, Mocsáry Antal és mások számos adata mellett különös figyelmet érdemel Galgóczy Károlyé, aki nagy részletességgel írt a vándormunkáról, s adatai alapján K. Kovács László térképre vitte a vándorcséplömunka irányait. Vö. Galgóczi K., 1855.; K. Kovács L., 1950. 90-91. 39 Nemcova, B. 1852. 28.; Magda P., 1819. 78.; Zólyomi J., 1982. 309. 40 Ráczl., 1980.42. 41 Balassa!., 1985. 39-40. 42 Rácz!., 1980.42. 43 Rácz!., 1980. 46. 44 Tudjuk persze, hogy az aratómunkások tevékenysége korábban is többirányú volt, nem csak a gabona aratása és a szemnyerés volt a faladatuk. Vö. Balassa /., 1985. 34. Tartalmazzák ezeket a megállapodásokat olvkor az aratószerződések is. Pl. Füvessy A., 1973. 45 SárköziZ, 1965. II. 334.; Ráczl., 1980. 42. 46 A vándormunka formáihoz: Balassa !.. 1985. 24. 47 Sárközi Z, 1965. 11.370.
