Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
csoportokkal kapcsolatban is felvetődik, hiszen az Északi-középhegység területén, illetve magában a domb- és hegyvidéki életmódban számos olyan műveltségi elem lelhető fel, amelyek összefüggnek az egyes, idegen ajkú népcsoportok migrációjával: pl. német bányászok, cseh, lengyel, német, szlovák és morva üvegkészítők, szlovák szén- és mészégetők stb. Lényegében osztom Nádasi véleményét, aki szerint az első tényező, tehát a táji feltételek a döntőek: „...azaz a munkamegosztásban elfoglalt helyet a táj ökológiai adottságai határozzák meg elsősorban, nem pedig az etnikum jellege". 20 Vitathatatlan, hogy az ökológiai adottságok, alkalmazkodási formák regulativ tényezői a tradicionális műveltségnek, amelyek „válaszait" nem lehet a népi kultúra hagyományos csoportfogalmai közé szorítani. Mégis megfontolandó, hogy vannak tevékenységek, amelyeknél a generációk során átöröklött technikák, eljárásmódok, foglalkozások mármár etnikus specifikumnak tűnnek, 21 s ezeknek többirányúan meghatározott településtörténeti háttere is megragadható olykor. A parasztüzemek, a települések, kis- és nagytájak gazdálkodásának rendje és összeműködése egy sajátos térkoordináta-rendszerben értelmezhető - a mindenkor jelenlevő és meghatározó időtényező miatt. Ennek egyik tengelyén az önállóságra való törekvés sokféle formája jelenik meg. Azonban az autarkia az egyes üzemek és a települések esetében sem valósulhat meg, éppen a környezethez való alkalmazkodás és a fejletlen termelőeszközök miatt, 22 az utóbbiak fejlődése, tökéletesedése pedig egyre inkább az önellátásra való törekvés ellen szól és a munkamegosztás különböző szintjeinek és formáinak kedvez. A koordináta másik tengelyén a kapcsolatoknak az a rendszere rajzolódik ki, amely az egyes termelőüzemek, települések és tájak között a kiegyenlítődés lehetőségeit igyekszik megteremteni, a maga eszköz- és intézményrendszerével, változatos formáival és tartalmával; ez utóbbiak a tradicionális műveltség különböző rétegeiben helyezkednek el. Természetesen ez a sajátos térkoordináta csupán fiktív keret, amelyet a tevékenységi formák, kapcsolatok és a migrációk végtelen nagy száma és beláthatatlan sokfélesége tölt meg valódi tartalommal. Meggyőződésem, hogy a törvényszerűen absztraháló tudományos vizsgálat e vonatkozásban (is) rendkívüli módon szegényíti a hagyományos népélet valódi tartalmát, sokszínűségét - pl. éppen a külső kapcsolatok vonatkozásában. Az egyes családi termelőüzemek és tejepülések szakosodásának, specializálódásának jelentőségét elsősorban az igazolja, hogy a modern gyáripar kialakulása előtt a földműves lakosság, de kisebb részben a városi népesség és nemesség igényeit is a falusi, „népi" árutermelő üzemek és központok elégítették ki, amelyek emellett rendkívül nagy mennyiségű kézművesárut - de nyersanyagokat is - szállítottak a különböző piacokra, vásárokra vagy távoli tájakon házaltak azokkal. 23 A kézműves tevékenység - vizsgálatunk szempontjából - két alapvető problémát vet fel: az egyik a tevékenység jellege, műveltségre és életmódra gyakorolt hatása, a másik pedig a specializálódás különböző formáinak kora, történeti kérdései. A kézművesség történetével foglalkozó kutatások tanulságait a néprajzi vizsgálatok is hangsúlyozzák: régiónkban csak a 19. században erősödik meg egyértelműen az iparűzés és a mezőgazdálkodás szétválása, s nő meg azon kézművesek száma, akik véglegesen felhagynak a földműveléssel. 1848 előtt a falusi és mezővárosi iparűzők nagy része olyan 20 Nádasi É., 1985. 23. 21 Viga Gy, 1987. 212-213. 22 Andrásfalvy B., 1980.52. 23 Vó. Kas K., 1972. 11.
