Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
szesei még az 1930-as években is számosan ökörfogatokkal járták az Alföldet, 128 de jelentős szerepe volt az ökör fogatolásának az Északi-középhegység erdővidékein a fa közelítésében és fuvarozásában. 129 Úgy tűnik, hogy az északi-hegyvidék magasabban fekvő településein a lófogatok dominánssá válása, de a szarvasmarha fajtaváltása is áthúzódott századunk első két évtizedére. A fentiek a fuvarozásnak két eltérő típusát látszanak kirajzolni, ám rögtön jeleznem kell, hogy a fogatolt állatok típusának kapcsolata nem mindig közvetlen a fuvarozással, s nem közvetlenül követi a szállításba való bekapcsolódás a fogatolt állatok változását. Természetesen az ún. fuvarosfalvak zömükben lótartók (pl. Észak-Cserhát, Rima- és Sajó-völgy, Bükkalja, Hernád-völgy, Hegyalja stb.), lj0 ám igen gyakran ez nem jelent állandó, változatlan tevékenységi formát, életmód-stratégiát. Tanulságos példákat említ erre vonatkozóan Zólyomi József Észak-Cserhát falvaiból: ha nagyobb mennyiségű fa, gabona stb. fuvarozására volt kilátás, több gazda lovakra cserélte ki az ökreit. Azok a gazdák, akik nyáron ökröket tartottak, télre lovas fogatot igyekeztek beszerezni, mert a fuvarral jobban kereshettek. A jól jövedelmező fuvarozás végeztével a lovakat újra eladták, s szerényebb tartást igénylő ökröket vásároltak helyettük. 131 Nem feledkeztünk meg arról sem, hogy a lótartás sem mindig jelent részvételt a szállítás munkáiban. így vall erről egy szendehelyi adatközlő: „A faluban a nagyobb gazdák nemigen mentek fuvarba. Nem voltak ráutalva! Legfeljebb 1-2 fuvart tettek, de csak 1-2 zsákot raktak fel a kocsira! Az ő lovaik itthon rugdosták egymást az istállóban. De a fuvarosoké mindennap ment reggeltől estig! Nekem 4 hold földem volt, de azt a család művelte. De mi kerestünk annyit a fuvarral, mint a nagygazdák a földdel!" 132 Ez utóbbi jelzi a fuvarosok társadalmi helyzetét is. Igen sok zsellér, s főleg kisparcellán gazdálkodó lett fuvaros, lj3 akik számára a fuvarozás sajátos státust teremtett: önállókká váltak, de valójában csak részben tagozódtak be a paraszti társadalomba. 1895-ben a lófogatoknak közel 20%-a egyes fogat volt. 134 A fuvarozó szegénységnél ez később is gyakori, ezért sajátos példát említhetnénk a szántásra, egyéb földmunkákra vagy nagyobb fuvarokra történő, alkalmi társulásokra. 135 A fuvarosok esetében általánosnak mondható, hogy maguk csak ritkán nevelnek lovat, s nem foglalkoznak az állat betörésével, hanem betanított lovakat vásároltak meg. Az ökrös fogatoknál ennek általában az ellenkezője igaz: a hajtó által szoktatott, azt ismerő állatot tartják igazán megbízhatónak. A fuvarosnak a lova a büszkesége, s legféltettebb kincse, pótolhatatlan értéke és társa a munkában. S bár sok vonatkozásban igaznak érzem néprajzunk számos megállapítását, amelyek a ló külcsínének jelentőségét, a vele való „parádézást" hangsúlyozzák, 136 megítélésem szerint ezek csak másodlagos szempontok. A domb- és hegyvidéken a fuvarozás igen nehéz munka, ami nagy hozzáértést, s megbízható igás állatot igényel. A jószág megbecsülése, a „vele" való kapcsolat elsősorban ilyen szempontból meghatározó jelentőségű. 128 Viga i. m. (1980)254-256. 129 Morvay P., 1938. 284. 130 Paládi-Kovács A., 1982. 44-45.; Zólyomi i. m. 270.; Frisnyák S., 1985. 123., 128.; Viga i. m. (1986) 134-139. stb. 131 Zólyomi \. m. 269., 271. 132 Saját gyűjtés: Szendehely (Nógrád m.). Hafner Jakab 72 éves adatközlő, 1987. 133 Bodó i. m. 192. \1>4 Bodó i. m. 192. 135 Kiss i. m. 161-163. 136 Praslicková i. m. 160.; Dobosy i. m. 121.; Madarassy L., 1931. 149.
