Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI FUVAROSOK (Egy sajátos „vállalkozói" forma a hagyományos árucserében) A fuvarosok (szekeresek, furmányosok, furmanok), a szárazföldi közlekedés és szállítás napszámosai, rendkívül izgalmas feladatot, s számos önálló témát kínálnak a népélet kutatója számára. Valódi jelentőségüket két, egymásnak látszólag ellentmondó tényező sajátos „eredőjeként" érthetjük meg. Az egyik oldalon azok az adatok és érvek sorakoznak, amelyek a középkori, sőt, Magyarországon a 19. századi utak állapotáról, a szárazföldi közlekedés nehézségeiről szólnak. Bár a 13. századtól Európa roppant fontos és forgalmas úthálózatot hozott létre, a 18. századig mégis, szinte bénult a szárazföldi közlekedés. Ez nemcsak a kereskedelmet nehezíti, hanem az emberi kapcsolatokat, ám mégis, főleg az árucserét, a fejlődő gazdaságok meghatározó jelentőségű eszközét hátráltatja a szállítás nehézsége.

1 Igaz amint Braundel, Fernand fogalmaz - az út „ha rossz minőségű is - állandó közlekedési vonalat jelent, amely a táji lehetőségekhez alkalmazkodva lett kijelölve. Az utasok a korlátolt lehetőségek foglyai! Soha nem lehetett lemondani a szervezett útvonalról. Utazni annyit jelent, mint másnak a segítségére szorulni."

2 Hasonlóan mostohák az útviszonyok hazánkban is, s bár - Magda Pál szerint - Pozsony, Nyitra és Bars megyék mellett, régiónkban Szepes, Abaúj és Zemplén vármegyéknek vannak a legjobb útjai, e tájon is sok nehézség gátolja a szállítást/ A közlekedés és szállítás fejletlensége miatt Balogh István szerint - még a 19. században is katasztrófát jelent egy-egy vidék számára a rossz termés, miközben 100-200 km távolságra eladhatatlan feleslegek halmozódnak fel,

4 s nem véletlen, hogy a 18. század végétől kezdve a gazdasági reformgondolatokban állandóan jelen van az, hogy a közlekedés és szállítás a hazai ipar- és gazdaságfejlődés szempontjából is meghatározó jelentőségű kérdés (pl. Berzeviczy Gergely)

5 Egyik oldalon tehát a járhatatlan utak, nehézségek hangsúlyozása,

6 a másikon pedig az a letagadhatatlan tény, hogy a szállítás, a fuvarozás mindezen nehézségek ellenére zajlott. Különféle áruk tömege kel útra és jut el rendeltetési helyére, dacolva a rossz úttal, rossz közbiztonsággal. 1516-ban a tiszalúci vámnak egy negyedév alatt 623 darab só és 315 darab sínvas volt a bevétele,

7 Gömörből pedig a 19. század 40-es éveinek közepén évi 500 szekér nyersvas és öntvény indult útnak, a vasáruk mellett.

8 De másutt is nagy volumenű forgalomról tudósítanak a vámnaplók,

9 s a Keresztúri Literátus Ferenc által 1565. június 21-től 1567. március 8-ig vezetett tokaji vámnapló kb. 10 ezer átkelő utas nevét tartalmazza, az országrész városain kívül főleg Zemplén, Szabolcs, Abaúj, Gömör, Bereg, Ung, Ugocsa, Szatmár és Bihar megyékből.

10 Ha csupán végiggondoljuk a nagy tömegű 1 Braudel, F. 1985. 414. 429. 2 Braudel, F. i. m. 416. 3 Magda P., 1819. 96. 4 Balogh L, 1965.359. 5 Grafik I., 1978. 126-128. 6 Gyórfjyl., 1922. 160-161. 7 hányi B., 1906. 14. 8 Gallo, J. 1973. 82-83. 9 PálmányB., 1985. 179-180. 10 Szabó /., 1934. 93-94.; Szabói, 1969.237.