Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

ről feljáró vásárlókat is. A jelzett mozgások azonban feltétlenül a gyümölcstermesztés és -fogyasztás differenciáltságára, a táji eltérésekre, sőt alkalmanként ízlésbeli különbségekre is utalhatnak. Ezek az adatok is figyelmeztetnek azonban arra, hogy a termékcserével, vándorlásokkal foglalkozó kutatónak a migráció mellett a népi kultúrában alkalmanként megfigyelhető, sajátos - jobb szó híján - rotációval is kell számolnia. Bár a termékcsere különböző területein, az emlékezetben megragadható időszakban csaknem mindenütt általánossá vált az áru pénzért való értékesítése, nyomaiban a közelmúltig megragadható a közvetlen termékcsere számos mozzanata. A tiszai tutajosok az almát gyakran cserélték közvetlenül babért, sóért, kenyérért.

91 Gyakran cserélték terményre, zsírra, lisztre portékájukat a Zempléni-hegység településeinek gyümölcsárus asszonyai is a közeleső falvakban.

92 Az abaúji Hegyközből messze elszekereztek almával és szilvával a Bodrogközbe vagy a Hernád völgyébe, s ott többnyire 1:1 arányban cserélték azt el.

93 A bodrogközi Karcsán - a búza és kukorica mellett - szöszért is adták cserébe a jóízű hegyközi gyümölcsöt.

94 A tiszántúli Nádudvarra erdélyi gyümölcsárusok is elhordták termeivényeiket, s egy-egy rakomány gyümölcsért gyakran 7-8 q, tehát az árunak megfelelő űrtartalmú búzát kaptak cserébe.

95 A Bükkalja falvaiból szekérszám hordták a gyümölcsöt, főleg szilvát a Jászság és a Tisza mente falvaiba, ahol elsősorban közvetlenül gabonára, terményre cserélték azt. Volt olyan család, amely egy-egy nyár végén 25-30 q szilvát értékesített, cserélt gabonára. Az útra üres zsákokat vittek magukkal, amelyben a terményt hazahozták; a gabona egy részét gyakran megőrlették valamelyik útba eső malomban. Az északi hegyvidék és az Alföld találkozásánál rendkívül nagy mennyiségű gyümölcs és gabona cserélhetett ilyen módon gazdát az elmúlt évszázadok alatt. Ez a fajta csere másutt is megfigyelhető a gyümölcs- és szőlőtermő domb- és hegyvidék, valamint a sík tájak találkozásánál. Pl. a jelentős szőlő- és gyümölcstermesztő Kál-völgy a Balaton déli oldalán fekvő, gabonatermesztő somogyi falvakkal cserélte ki terményeit.

96 Hasonló közvetlen termékcsere számos helyütt megfigyelhető egy-egy tájegységen belül,

97 valamint szomszédos nagytájak között is.

98 Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a népi gyümölcskereskedelemnek az elmúlt évszázadokban ez lehetett a fő formája, ahogy ez volt a fő iránya is: a hegy- és dombvidékek népessége cserélte el gyümölcsét a sík vidéki populáció gabonafeleslegére. Tudunk a közvetlen termékcsere sajátos formáiról is: pl. a gömöri Hankova és Brdárki lakói a Szepességben sóért cserélték el gyümölcsüket.

99 Adataink azonban azt sejtetik, hogy igen korán számolnunk kell a gyümölcskereskedelemben a közvetítő kereskedelem bizonyos formáival is. Bél Mátyás Nógrád megye leírásában már a 18. században megemlíti, hogy azok a nógrádi szlovákok, akik cserépedényeket és fa háziipari termékeket fuvaroznak le a megye déli részének magyarságához, a gabonafélék, szalonna, főzelékfélék és kender mellett almát 91 Barna G., 1973. 17. (kézirat). 92 Vö.: Dobrossy /., 1969. 530. 93 Balassa /., 1964. 10. 94 Sipos: Paraszti kereskedelem és migráció. Kézirat. HOMNa. 2915. 2.; Vö. még: Fél Edit gyűjtése 1950. EA. 2250. 95 Szabadfalvi /., 1982. 424. 96 Molnár Á., 1983. 59. 97 Vö.: Andrásfalvy B., 1972. 20-21. 98 Az Alföld és az Északi-Középhegység, ill. a Bükk hegység vonatkozásában: Viga Gy., 1985. 99 Kopálová, D. 1981.69-70.