Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

ÁRUK ÉS EMBEREK MOZGÁSA A FELFÖLDÖN: ÖKOLÓGIAI SZEMPONTOK A környezeti korrelációknak a kultúra tagolódásában játszott szerepe igen korai periódusuktól kezdve része a társadalomtudományi kutatásoknak, bennük az etnológiaietnográfiai vizsgálatoknak.

1 A civilizáció, s vele a társadalmi munkamegosztás fejlődésével a környezet ökológiai faktorai mellett mind nagyobb teret nyertek a kulturális környezeti tényezők. Az, hogy az azonos gazdasági formációk ellenére különböző kulturális formák jönnek létre, feltétlenül aláhúzza a gazdaságon, gazdálkodáson kívüli szférák hatásának jelentőségét.

2 A néprajz az alkalmazkodás, a táji feltételek és a kulturális válaszok szakadatlan sorát tárja fel. Általában olyan ökoszisztémákat vizsgál, ahol az ember és a környezeti hatások viszonylagos harmóniában léteznek, s így az ökológiai amplitúdó tűréshatárai távolinak tűnnek. Ily módon a történeti aspektusú életmódvizsgálatok tulajdonképpen az ember és környezete ökológiai diszharmóniájának történetét írnák, ha az ember - ökológiai plaszticitáséX tekintve - nem tartozna a gemralista élőlények közé. Mindez azonban nem jelenti, hogy a megváltozó interakciók nem rontották folyamatosan az ember ökológiai stabilitáséi, ami olykor beláthatatlan folyamatokat indított el az alkalmazkodásban. Ennek azonban éppen olyan fontos tanulságai lehetnek a tradicionális műveltség vonatkozásában, mint az ökológiai optimum vizsgálatának. Vagyis a néprajzi kutatásnak roppant lényeges feladata lenne nem csupán egyes történeti szakaszok, műveltségi modellek vizsgálatában, rekonstruálásában, hanem a hosszú távú túlélési stratégiák kimunkálásában is. Megítélésem szerint tehát az alkalmazkodás, annak kapcsán a különféle „kapcsolódások" feltárása terén a néprajzi vizsgálatoknak gyakorlati feladatai vannak, mindenekelőtt a kultúra folyamatosságának fenntartásában. így van ez akkor is, ha a kultúra folyamatossága valójában sajátos idea: a 20. század végi ember akkor is örökösen foglya múltjának, ha az eszközök, technikák és technológiák, eljárásmódok, gesztusok, szokások stb. vonatkozásában nincs közvetlen kontaktusa eleivel. Az etnográfus vizsgálatai révén meglehetősen pontosan tudja, hogy a környezet milyen szerepet kap(ott) egy adott közösség, társadalom tagjainak kulturális viselkedésében, valamint azt, hogy az ember, mint a környezeti tényezők egyik „dinamikus eleme", milyen lehetőségekkel rendelkezett/rendelkezik a kulturális adaptáció, a beilleszkedés és a specializálódás területén.

3 Az ökológiai szempontú gazdaságszerkezet, & fenntartható fejlődés igényli a gazdaság heterogenitását és decentralizálását. Ehhez a néprajz példákkal szolgálhat - nem utolsósorban a tevékenységi formák és a táji munkamegosztás részletcinek feltárásával. Nem feladatom ezen a helyen kulturális ökológiai problémák részletes taglalása, ám - az alkalmazkodás és a specializálódás kérdései miatt - néhány gondolatot fel kell idéznem, hogy tanulmányom további részeinek rendje és nézőpontja egyértelmű legyen. 1 Kroeber, A. L. 1931. 250. 2 Nádast t., 1985. 26.; Gunda B., 1986. 3. 3 Frake. O. Ch. 1962. 53-55.