Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
Iámban is működött az állami gabonamonopólium felvásárlási rendszere, falvaink ismerik a FUTURA tevékenységét is. A kisebb földű parasztok alapvetően önellátók voltak a gabonából, a zselléreknek pedig több heti arató- és cséplőmunkába került, hogy kepés részként megszerezzék családjuk évi kenyérnek valóját. Változatosabb képet mutat az egyéb mezőgazdasági termeivények értékesítése, jóllehet egyes növénykultúrákra való szakosodás legfeljebb nyomokban mutatható ki. Mégis árnyaltabb a kép ebben a tekintetben. A 18-19. század során is kimutatható, hogy egyes településeken a dohány, dinnye, gyümölcs és a szőlő termesztése megkülönböztetett szerepet kapott. Nyomon követhetők ezek a kultúrnövények a két háború közötti gazdálkodásban is. (A gyümölcs és szőlő e kötetben önálló tanulmányt kapott.) Adatok a dinnyetermesztéshez és a dinnyések vándorlásához A görögdinnye (Colocynhis lanatus) és a sárgadinnye (Cucumis melo) termesztése a 16. századig vezethető vissza Magyarországon, ám szélesebb körű elterjedésével öszszefúggő, jelentősebb gyümölcskereskedelem csak a 18. századtól adatolható biztonsággal. 74 A 18-19. század folyamán már kirajzolódnak a dinnyetermesztö körzetek is, amelyek persze nem kizárólagos térszínei a termesztésnek, hanem a szakosodás és a kereskedelem csomópontjai. Szontágh Gusztáv 1843-ban megfogalmazta, hogy a dinnyetermesztö körzeteket a piacok tartják el, s elsősorban a nagyvárosok biztosíthatják a dinynyések vásárló körét. 75 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a 18-19. század gazdasági leírásai és statisztikai munkái nem tesznek említést a Bodrogköz dinnyetermesztéséről. Kivételt képez a vidéket leíró Molnár András, aki 1799-ben általánosan megfogalmazza a Bodrogközről, hogy a dinnyét falvaiban „erősen termesztik", s külön is kiemeli Karost, mely falu szerinte híres volt a dinnyéről. 7 Ahhoz, hogy a bodrogközi dinnyetermesztés alakulását megérthessük, még néhány általános összefüggésre kell felhívnom a figyelmet. a) A 19. századi gazdasági irodalom pontosan felismerte a dinnyetermesztés kettős jelentőségét, hasznát: közvetlen hasznát a fogyasztásban és a piaci értékesítésben, valamint azt, hogy a dinnyefóldekkel a szántóterület kiterjeszthető az ugarföldek rovására. 77 A Bodrogköz területén a 19. század derekától századunk közepéig elsősorban az árvízrendezés tette lehetővé a dinnyetermesztő területek relatív bővülését: a vízrendezés felszabadította a homokdombokat - lényegében együtt a homoki szőlő elterjedésével - a dinnye is több termőhelyet kapott. (A két növénykultúra több helyen közös termőhelyeken tenyészett, s egymás rovására is terjeszkedett.) b) A dinnyetermesztésnek akkor is megvolt a gazdasági haszna, ha egy-egy településen nem volt kiterjedt vetésterülete, mert belterjesebb irányt szabott a mezőgazdasági termelésnek. Vetésterülete - hasonlóan Magyarországhoz - itt is az 1920-30-as években növekedett meg, s azonos volt gazdasági hatása is. Összefügg ezzel a kérdéssel az is, amit Gunst Péter fogalmazott meg: a dinnye jellegzetesen paraszti növény, melynek vetésterületéből igen sok (a két háború közötti Magyarországon 42-45%) jut a kisparaszti birtokokra. Különösen a nadrágszíj parcel Iák tulajdonosai számára volt jelentősége a 14 Kosa L., 1979. 314-315., 1981. 398. 75 Idézi: Rapaics R., 1940. 241. 76 Molnár András leírását közli: Udvari /., 1992. 80., 84. A 18-19. századi gazdasági irodalommal a dinnyetermesztésről szóló fejezeteihez: VigaGy., 1991.91-93. 77 Vö. Sándor I., 1977. 382-386. A vonatkozó irodalom bibliográfiai adataival.
