Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
iparokra ill. famunkákra való szakosodásnak sajátos lenyomatát találjuk a hegyvidék paraszti üzemeinek tevékenységében és eszközkészletében is. 29 Az erdőmunkák maguk is többféle szakosodásra adnak lehetőséget, s a táji adottságoknak megfelelően a népesség kisebb-nagyobb csoportját foglalkoztatják az esztendő rövidebb-hosszabb szakaszában. Az egyes tevékenységi formák más-más szinten integrálják a hagyományos műveltséget is. Más feladat hárul a termelésben a fenyővidék, s más a lombos erdők övezetének népcsoportjaira. Sajátos helyet foglalnak cl a Felföld gazdasági rendszerében azok a huta- és hámortelepülések, amelyek a manufakturális ipar, ill. az azokat kiszolgáló tevékenységek révén, elsősorban a 18. század derekától kezdve a táj kiélésének újabb formáit honosították meg. Zömében idegen szlovák, morva, lengyel, német stb. - népességük nem csupán sajátos interetnikus kapcsolatok hordozója, hanem tevékenységével jellegzetes szerepet kap a táji munkamegosztás struktúrájában is. A bevezetőben említettekre visszautalva: az erdőritások tömegessé válása okozta lényegében a Kárpát-medence - tudomásunk szerint - első ökológiai válságát. Az ember és a táj viszonyának alakulásában korszakhatárt jelentő 18. század során az erdős hegy keret faállományának olyan tömegét irtották ki, ami alapvetően megváltoztatta a hegyvidék vízlefolyási viszonyait, s lényegében oka lett annak, hogy a magyar Alföld vízrendezése elodázhatatlan feladat lett a 19. század derekára. 31 6. A Felföld népének hagyományos életmódját és tradicionális kultúráját is erőteljesen befolyásolta a bányászat és az ipar jelenléte. A régió ásványkincsei az Árpád-kortól szerepet kaptak az ország gazdasági életében. A nemesfémek, vas, só, s egyéb ásványi kincsek kitermelése gyakran idegen ajkú bányászokkal és szakemberekkel indult meg, de tevékenységük segítésében, kiszolgálásában számottevő feladat jutott a közeli és távolabbi falvak magyar fuvarosainak, kétkezi munkásainak is. A 19. században a nógrádi és a borsodi szénmedencék termelésének beindulásával, a nógrádi és borsodi iparvidékek kialakulásával a paraszti népesség újabb tömegei szakadtak el - többségükben szezonálisan - a paraszti munkától. A 19. században mind a medenceválasztó belső hegység területén, mind a Kárpátmedence hegykeretén fellendül a bányászat. A Selmeczi- és a Gömör-Szepesi Érc-hegység területén a régi nemesfémbányászatot messze felülmúlja a vasérc és a szén termelése. Mindez - különösen a vasban gazdag Gömör-Szepesi Érchegység területén jelentős nehézipart teremt. (Zólyom, Liptó, Gömör és Szepes népének 1910-ben már kb. 30%-a élt iparból és bányászatból, míg az ország egész lakosságának csak kb. 18%-a.) Ennek következtében tovább differenciálódik a hegykeret és a belső medencesor - korábban is elütő - gazdasági élete. Ehhez járult még a tájcsoportok eltérő népsűrűsége, a hegykeret relatív túlnépesedése. A szűk völgyekre és kis medencékre szorítkozó mezőgazdasági termőterület túlnépesedése önmagában is segítette a bányászat és az ipar fejlődését. Önmagában a Felföld ipara azonban nem tudta levezetni a túlnépesedés nyomását, s az időszakos vándorlások mellett, a századunk elején Árvától, Gömőrtől, Liptótól keletre, Ungig a kivándorlás rendkívül intenzív volt - meghaladta a természetes szaporodást. A fentiek arra mutatnak, hogy a Felföld népessége - a változatos táji feltételeknek megfelelően - az alkalmazkodás gazdag formakincsével rendelkezett. A mezőgazdálko29 Yiga Gy., 1987. 69-74. 30 Veres L., 1978.; Viga Gy., 1987a. 206-218. 31 Ikvai N., 1988. 95-96.; Kása L., 1982.; Frisnyák Sándor szíves szóbeli közlése.
