Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

Egy juhtól, kecskétől vagy sertéstől 1/2 Zempléni vásár vám tarifája Egy nagyobb sátortól 24 Egy kisebb sátortól 12 Csizmadiáktól 6 Vargáktól 6 Egy sertéstől 3 Bodzás-Újlaki vásár tarifája Egy szekértől, akár 2, akár 4 marhás 6 Egy hátas gyalogtól 3 Egy marhától 3 Egy rőftöl 3 Sátorhelytől semmit Juhok és sertések még eddig a vásárban nem voltak. A fenti adatokból azért kellő óvatossággal kihüvelyezhetők az egyes vásárok jellegének különbözőségei, elsősorban az, hogy az iparcikkek milyen mértékben jelentek meg az egyes sokadalmakban. Az is nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medence jellegzetes vándorárus figurái nem kerülték el ezt a vidéket sem. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonhatnánk le, úgy tűnik, hogy az egyes vásárhelyek forgalma megoszlott a különböző kézmüvesmesteségek javainak forgalmát illetően is. Az, hogy a vármegye tarifájában eltérnek az egyes vásárhelyek hasonló rendeltetésű helypénzei, vélhetően annak igazolását jelenti, hogy az egyes sokadalmak forgalma, az árusítás feltételei és várható hasznai is különbözőek voltak. 2. Utak, hidak, vámok és révek szerepéről A bodrogköziek kapcsolatait, a vidék gazdasági forgalmának lehetőségeit alapvetően behatárolta az utak minősége, más vonatkozásban befolyásolta azt a vízi átkelés lehetősége, nem utolsósorban - a feudális időszakban - a vámok szedése. A vízrendezés előtt az áradások a legforgalmasabb utakat is nehezen járhatóvá tették, a magas vagy a túl alacsony vízállás a kompok, hidasok mozgását akadályozta. Nem túlzás azt állítani, hogy amint a Bodrogköz gazdasága együtt fejlődött és változott a gátak megépítésével, a vizek kordába szorításával, ugyanezek a gátak biztosították a folyamatos és gyors forgalmat is, megnyitva az év valamennyi szakaszában tájunkat a külső kapcsolatok számára. A feudális kor iratanyagában igen sok forrás maradt fent, ami igazolja a vármegye és az itt élő nép folyamatos küzdelmét a közlekedés biztonságáért, az árvizek megfékezéséért. Mindez azonban nagyobb léptékű feladat volt annál, hogy helyi erőkkel megvalósítható lett volna. Ennek történetével nem foglalkozom, csupán néhány olyan részletére utalok, ami jelen témám szempontjából nem mellőzhető.

53 A Bodrogköz vízrajzi adottságai miatt rendkívül nagy volt a hidak és a révek jelentősége s csöppet sem véletlen, hogy a feudális jogalkotás évszázadokon át visszavisszatért a vámok szabályozására. A vámok megfizetése alól az 1723. évi 25. törvénycikk mentesítette a nemeseket, még akkor is, ha azok portékáit fogadott szekeresek szállították. (Igaz, taksáitatás nélkül, saját elhatározásból adhattak a hídnál vagy a révnél pénzt. Borravalót?) Nem kellett fizetniük a polgároknak, ha azok saját termékeiket vitték 53 A Bodrogköz vízrendezésének történetéhez összegzőén: Majláth J., 1896.; Lásd még: Dóka K., 1977.