Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

osztott Bodrogköz esetében a Bodrog és a Tisza völgyének kelet-nyugat irányú megosztása a legalapvetőbb kapcsolatrendszertől fosztotta meg az itt élő népességet, anélkül, hogy az előállt anyaország - kisebbség reláció tényeit hangsúlyoznánk. A gazdaság, benne a javak cseréjének számtalan ténye igazolja az észak-déli irányú kapcsolatok meghatározó jelentőségét. A gazdasági kapcsolatok természetesen kialakult rendjét az államhatárok megvonásánál egyáltalán nem vették figyelembe, amint azt a piac- és vásárkörzetek fentebb bemutatott tényei igazolják. Nem elhanyagolható az a változás sem, ami a második világháborút követő új keleti határ következtében állt elő. Amíg ugyanis Trianon után a Kárpátalja még a csehszlovák állam része maradt, a kelet-nyugat irányú forgalom lényegében megerősödött - a déli irány lezárásának következtében is. A kelet-nyugat irányú vasúti és közúti forgalom áthaladt a Bodrogközön is, s a paraszti gazdálkodás és árucsere napi gyakorlata és a munkaerő-vándorlások iránya egyértelműen igazolják ennek a kapcsolódásnak a jelentőségét. Megnyilvánul ebben a Tisza-völgy nagy hagyományú gazdasági forgalma csakúgy, mint a sík vidéki rész gazdasági irányulása a hegyvidék felé, ami erőteljesebb vonzástjelentett, mint a hasonló adottságú Abaúj, ill. Kassa. Ahogy az első világháború után Sátoraljaújhely piacának elvesztése számos települést zárt el egyetlen szóba jöhető központjától, 1945 után Ungvár, Munkács, Beregszász, Csap elvesztése lényegében lezárta a Felső-Bodrogköz gazdasági elszigetelődésének folyamatát a természetes gazdasági kapcsolataitól, piacaitól. A határ menti települések nem kis része olyan földrajzi-gazdasági „zsákba", vákuumba került, ami messzemenően kihatott a gazdasági kondíciójára, társadalmi, szociális, nem utolsósorban nyelvi-kulturális helyzetére is. A Bodrogköz gazdasági forgalma szinte egészében a táj belső piacára szorult, s ez összefüggött a 20. század egyéb változásaival is. A táj átalakításának munkálatai a Bodrogköz nagy részén az 1900-as évek legelejére befejeződnek, bár a Latorca vízrendezése az 1950-es évek végéig kitart. A nyomasztóan rossz birtokstruktúra ellenére, a megnövekedett szántóterületeken fellendült a földművelés, a még rendelkezésre álló legelők és a terjedő vetett takarmányok révén megerősödik a paraszti üzemek állattartása. A kiegyenlítő belső piacok révén a két világháború között a mezőgazdálkodás beilleszkedik egy új típusú táji munkamegosztásba, s az utódállam Csehszlovákia igényei még a szekunder termelési adottságú vidékeken is inspirálták a mezőgazdasági termelést. A nagyállattartás piaca azonban az új állam keleti részében maradt, jóllehet a nagy vágóhidak, kassai és más mészárosok egyre több jószágot vásároltak fel ezen a vidéken is. A viszonylag jó adottságú délkelet-szlovákiai mezőgazdálkodó tájak jelentősége Trianon után felértékelődött, s bár a felemásra sikerült földreform igazából nem oldotta meg a birtokstruktúra nagy ellentmondásait, 1 a kis- és középparaszti réteg piacra termelése megindult, s ez nagy lendületet adott a térség parasztsága - megkésett - polgárosodásának is. A táj falvai és falucsoportjai között ebben jelentős eltérés mutatkozott, s az adott település földrajzi helyzete - elsősorban a közút és vasút megléte vagy hiánya -, valamint a nagybirtokok helyzete alapvetően befolyásolták falvaink feltételeit. (A táj belső gazdasági tagolódására alább visszatérek.) Vagyis a trianoni határok által megtört gazdasági kapcsolatok az 1920-as évektől új, változó gazdasági struktúrában keresték a helyüket, s ha késéssel is, de kialakult egy relatíve alacsony színvonalú, de polgári fejlődéssel járó, lassan polgárosodó termelési rendszer, melynek térszerkezetében a kelet felé való nyitottságnak nagy szerepe volt. Ezt törte meg a Szovjetunió határainak délnyugati 51 Magyar Statisztikai Közlemények 108. 183-185.