Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

Bár Királyhelmec évente 2 vásárt tartott, lakosai maguk is főleg Újhely sokadalmát látogatták. Első helyen sehol sem említik vásáros településként, de valamennyi bodrog­közi település felkereste a vásárait/ 7 Az egyházi központ, Lelesz lakosai maguk főleg Ungváron és Újhelyben vásároztak, de sokadalmaikat a Felső-Bodrogköz valamennyi településéről látogatták: első helyen csak Kistárkány említi azt. Zemplén évi 3 vására el­ső helyen Szürnyeg, Pacin és Magyarsas lakosait vonzotta, de harmadik-negyedik helyen valamennyi bodrogközi falu népe említést tett róla az investigatioban. Gálszécs évi 5 vá­sárát első helyen Imreg és Garany említi, de felkeresték azokat Szentes, Pálfölde, Örös, Szerdahely, Szinyér, Kisgéres és Zemplén lakosai is. Nagymihály sokadalmait a bodrog­köziek nem látogatták az 1770-es években. Hasonló módon nem szerepel a bodrogközi falvak bevallásában Tőketerebes 4 sokadalma sem, maguk a terebesiek is főleg Homonnán, Varannón, Kisvárdán és Újhelyben vásároztak. A vármegyén kívül levő vásáros helyek közül - ha nem is Ungvár jelentőségéhez mérhetően -, Kisvárda szerepét kell kiemelnünk. Első helyen ugyan csak Nagy- és Kiscigánd bevallásában szerepel, de 20 falu népe kereste fel a Bodrogköz felső részéről. (A távolságra jellemző, hogy egy 1810-es peranyag adata szerint a kisvárdai vásárról ha­zafelé tartókra a kemecsei erdő alatt ráesteledett, s ott éjszakáztak. 38 Az egyes vásárok jellegéről, főbb árucikkeiről kevesebbet tudunk. Egyértelműnek tűnik Újhely gabonakereskedelmének jelentősége, ami közvetítő szerepet töltött be Sáros vármegye felé. j9 A már említett távolság is azt sejteti, hogy Ungvár és Kisvárda vásárai főleg a Bodrogköz falvainak állatállományát vonzották, a belső vásárok közül ugyanezt tudjuk Zemplén mezőváros sokadalmáról is. A mezőgazdasági termeivények értékesítésének fő ciklusaihoz igazodó vásárok mellett a szerencsés adottságú, főleg jó földrajzi helyzetű falvak népe rendszeresen pia­cozott is a portékáival. Ebben a vonatkozásban az investigatio Sátoraljaújhely vonzását hangsúlyozza. Pl. Ladmóc: Újhelyi piaccal élnek az eladásban és vevésben, az holott mindennemű javaikat eladhatják, s meg is vehetik ami szükséges. 40 Borsi, Szőllőske, a két Toronya és Bári népe is Újhelybe járt, s zöldséget, babot, borsót, tojást, baromfit, csíkot, kötősást, dohányt hordott oda Szerdahely lakossága is. 41 Valamelyest árnyalja a 18. századi vásárokról alkotott képet Molnár András ­könyvemben máshol is idézett - 1799-ben kelt vármegyeleírása. 42 Fogalmazása szerint a zempléni kerület „foglal magában öszvességgel 53 helységeiket, az az falukat és 3. me­zővárost és pusztákat. Anya Várossá ezen kerületnek Zemplin várossá. Ezen váross vidékje vagyonnyait Sátor Allya Újhely, Gáli Szécs, Nagy Mihály városokba horgya el adni, a Tarkányi vidék pedig Ungvárra, vagy Kiss Várdára Szabolcs vármegyébe hordgya elárulni... (183)." Az egyes települések leírása az újhelyi piac jelentőségét hangsúlyozza: Borsi, Szerdahely, Kiskövesd, Nagykövesd, Szomotor, Vécs a másfél­három órányi járásra fekvő Újhelybe vitte portékáit. Szerdahelyről azt is megemlíti, hogy lakosai a két óra járásra levő Sárospatakra is eljárnak. Érdemes részletesebben idézni a vásártartó mezőváros, Zemplén leírását: „... a Lakosok Föld mivelésbül, és szőllő munka által keressik élelmeket, és ell adó Portékáikat Sátorallya Újhely várossába 37 Takács P.-Udvar iL, 1989. 372. 38 Zm. Lt. 225. No. 1710. 39 Takács P.-Udvari I., 1989. 367.; Bácskai V.-Nagy L., 1984. 266-270.; Fényes E., 1836. IV. 215. 40 Takács P.-Udvari /., 1995. 41 Takács P.-Udvari I., 1989. 368. 42 Molnár A., 1799. Kézirat. Az eredeti szövegből készült másolatért Siska Józsefnek tartozom köszö­nettel. Vö. még: Udvari /., 1992.

Next

/
Oldalképek
Tartalom