18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
szó alatt lép valamennyire túl a puszta anyagközlésen, egyébként műve nem több különféle korokból származó adattömegnek a víznevek betűrendjébe csoportosított gyűjteményénél - tulajdonképp nem is történeti ábrázolás, hanem lélek nélküli lexikális adatkataszter. Másik, Pozsony megye állatvilágáról írt monográfiájának csak „állatrajzi" része jelent meg önállóan, s így a tervezett „állatgazdaságtörténeti" kötetről csupán a Gazdaságtörténelmi Szemlében közölt, történeti adatokat korabeli leírással vegyítő „adalékok" alapján alkothatunk fogalmat magunknak. De már magában véve az is jellemző, hogy archeológus-történész létére az első részben szigorúan a zoológia rendszerében sorakoztatja fel adatait, holott az előszóban ezt olvassuk: „Nem végzem ugyan e műben a szorosan vett zoológus munkáját ... Tulajdonképpen csakis a történetíró munkáját végzem, ki kivételesen nem a levéltárak poros aktái között kutat, hanem a szükséges anyagot a természetben, a gazdaságokban, a tenyésztési helyeken s a mindezekre vonatkozó irodalomban közel 20 év óta nyomozza." Ha úgy vélte, hogy könyve ilyen módon, a törvényszerűségek felismerésében élen járó természettudományokhoz igazodva válik „úgy a fajunk művelődési, mint gazdasági története iránt érdeklődők körében ... közhasznú segédkönyvvé" 3 ^ - bízvást elmondhatjuk, meglehetősen hiú reményeket táplált. Hiba lenne persze pusztán az ilyen, fejlődésről tudni nem akaró s ehelyett az adatok mechanikus egybeterelésével próbálkozó munkák alapján véleményt formálni a pozitivista művelődéstörténelemről. Kerékgyártó és Ortvay szélső irányt képviselnek - igaz, olyat, amely szinte fél évszázadon át életképes maradt a pozitivizmus táborában. Az adatok teljes széthullásának meggátlására más, okszerűbb lehetőségek is adódtak, így elsősorban akkor, amidőn művelődéstörténeti kiaknázásra viszonylag zárt kútfőcsoport kínálkozott. Rendszerint adatközléssel vegyes, esetleg korrajzzá bővülő feldolgozás jön létre ilyenkor, nemegyszer a tulajdonképpeni tárgyat elködösítő cím alatt. 31 ' Gyümölcsözőbbnek bizonyul ennél, amikor egy-egy rövidebb korszak áttekintése vagy pedig időbeli keresztmetszet ad alkalmat az állami berendezkedést, a gazdasági, társadalmi életet s a szellemi műveltséget illető adatoknak a művelődéstörténelem cégére alatt egybefogott rendszerezésére. Még 1858-ban történt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia pályázatot hirdetett a korai magyar művelődéstörténelem megírására; s nyertes nem Kerékgyártó lett, hanem egy még ismeretlen ifjú: Franki (Fraknói) Vilmos. Még csak 15 éves a pályázat kiírásakor, de 1861-ben megjelent műve sokkal érettebb Kerékgyártóénál: mechanikus skatulyázás helyett folyamatosan, logikus tárgyi fejezetekbe tagoltan adja elő az államszervezetre, anyagi és szellemi művelődésre vonatkozó ismereteket. S ez a módszer lassankint annyira hódít, a művelődéstörténelem annyira polgárjogot szerez magának, hogy általános, döntően politikai jellegű munkákban is helyet kap. Két évtizeddel Fraknói után Marczali Henrik a II. József-kori Magyarországról írt monográfiájában a mezőgazdaság s a parasztság helyzetére is visszapillant. Nem ''''Ortvay T.: Magyarország régi vízrajza a XIII-ik század végéig. Bp. 1882. - Uff: Pozsony vármegye és a területén fekvő Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor és Szentgyörgy városok állalvilága, I. Pozsony 1902. IX. 1. - Uő, MGSz 1903-4, vö. 1901. 'Jakab E.: A kolozsmonostori apátsági zárda mint üldözöttek menhelye. Századok 1889. - Br. Nyáty Albert: A modenai Hyppolit codexek. Századok 1870, 1872, 1874 (1. különösen az 1870. évi közleményeket). 8 S
