18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
ran genealogizálásba, vitézi tettek és országos érdemek eló'számlálásába, egyszóval egy-egy család dicsőségének, politikai szereplésének méltatásába torkollott. 2 De az agrártörténelem legsajátabb mezeje mellett elhaladva, ugyancsak a politikai történelem kitaposott útját követték történetíróink akkor is, midőn a gazdasági-társadalmi fejlődést megszemélyesítve, egy-egy kimagasló egyéniség hősivé fokozott életművén keresztül próbálták megjeleníteni. Nemcsak gazdasági törekvések neves képviselői - mint Skerlecz, Tessedik, Berzeviczy, Bezerédj - látszottak erre alkalmasnak: épp a liberális irány legnagyobb szabású ilyen alkotása: Márki Sándor „Dózsa György"-e még a parasztnép legjelentősebb osztályküzdelmét is vezére életrajzának Prokrusztesz-ágyába szorítva ábrázolta. 23 Mint történetírói tett, Márki könyve, bár a liberális irány hibáitól éppen nem mentes, kétségtelenül megbecsülésre tarthat számot Horváth Mihály hasonló tárgyú dolgozata után is, témaválasztásánál s a néppel való együttérzésénél fogva egyaránt. A parasztfelkelések lefolyásának feltárása, csakúgy, mint a reformtörekvések sorsáé, fontos történetírói feladat, de megnyugtatóan aligha oldható meg elindulásuk, kipattanásuk gazdasági-társadalmi hátterének előzetes tisztázása nélkül. Márpedig itt épp fordítva történt a dolog: a könnyebben megfogható, egyéniséghez köthető s politikai kicsengésű jelenségek mint önmagukban s szinte egyedül jelentősek más, mélyebb vizsgálódást megelőzve kerültek tárgyalásra. S nem elég, hogy Márki, mintegy a liberalizmus nagy agrárpolitikai reformjának: a jobbágyfelszabadításnak előzményeként, a legszembetűnőbb eseményt emelte ki a parasztság múltjából: ráadásul a kirobbanó népi feszítőerőket egyetlen hős tudatos cselekvésébe ágyazva, annak függvényeként, mintegy megszemélyesítve ábrázolta. Mindebben persze nemcsak annak van része, hogy historikusaink a hagyományos politikai történelem látásmódját hozták magukkal s alkalmazták tovább akkor is, midőn az agrárfejlődés jelenségeit próbálták megragadni. Nem is csak a speciális agrártörténeti kutatás és ábrázolás nehézségei rejlettek a mögött, hogy az anyagi múlt felé forduló érdeklődés az első időben a könnyebb végén fogta meg a dolgot, s lényegében a politikai történelmet szélesítette ki, annak műfajára építve s annak forrásaiból merített, de kevéssé megrostált gazdasági-társadalmi tények bevonásával. Mélyebb, társadalmi gyökerek is fölfedezhetők e felülről s kívülről való szemlélet mögött: történetíróink jelentős része nem tudott szabadulni a polgári társadalmat át- meg átszövő feudális érdekektől, szemlélettől, 22 Az említetteken kívül még számos kisebb-nagyobb birtoktörténeti tanulmány jelent meg a hatvanas évektől fogva, részben liberális, részben pozitivista beállítottságú történészek — mint Wenzel Gusztáv, Jedlicska Pál, Pesty Frigyes, Borovszky Samu, Eble Gábor - tollából. Berényi Pál: Skerlecz Miklós báró élete és művei. Bp. 1914. - Szelényi Ödön: Tessedik Sámuel élete és munkássága. Bp. 1916. - GaalJenő': A falu gondozása. Bp. 1918. - Uő: Berzeviczy Gergely élete és művei. Bp. 1914. - Leopold Samu: Bezerédj István. Budapesti Szemle 1897. - Bodnár István-Gárdonyi Albert: Bezerédj István. Bp. 1918-20. - Márki Sándor: Dósa György és forradalma. Bp. 1883, 2 1886, s 1913.
