18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
virágzás ettől függ leginkább. Ehhez képest maga lát az 1514-i parasztfelkelés tanulmányozásához, a szabadság eszméjétől eltelt szívvel szállván síkra a nép természeti, elidegeníthetetlen jogaiért. 14 A liberális lendület Horváth Mihályt csakhamar tovább ragadta a politikai történelem: az alkotmány és a függetlenség mozdítóbb erejű kérdései felé. De mint ahogy a műveiből áradó lelkes történetfelfogás és előadás nem téveszthetett hatást, gazdaság- és társadalomtörténeti kezdeménye sem maradhatott magában álló abban a korszakban, midőn - mint Horváth Pál mondotta - a fél ország nemzetgazdává lett. Míg azonban 1848 forradalmi eseményei nyugaton a gazdaság- és társadalomtörténet-írás mélyről fakadó forrásait tárták fel, Magyarországon a szabadságharc tragikus fordulata tavaszi fagyként perzselte le a szabadelvű törekvések virágzását. Csak az 1860-61-ben feltámadt szabadabb szellők, majd a kiegyezés légkörében indulnak ismét bontakozásnak a liberalizmus rügyei. Ekkor azonban már többnyire hiányzik a belső hév, mely még oly természetes erővel sugárzott át a szabadságeszme diadalmas előretörésében részes reformnemzedék írásain; a korábban nevelő, mozgósító hatású lelkes pátosz az epigonoknál nemegyszer felszínes retorikává, hangzatos szólamokká, érzelmes frázisokká sekélyesedik. S a hatvanas évektől ismét fel-feltűnő munkák elárulják, hogy a liberális történetírás alapjában véve politikai történetírás, az államközpontú szemléletet viszi tovább, a korábban egyeduralkodó politikai történelem hagyományait folytatja akkor is, midőn társadalmi-gazdasági fejleményekre fordítja figyelmét. Mezőgazdálkodásunk múltját felsőbb kívánalmak, állami akciók, egyéni életmű ábrázolásán keresztül próbálja megjeleníteni, nem pedig úgy, mint a nép munkájának eredményét; a parasztság történetéből úgyszólván csak a felkelések ragadják meg érdeklődését, melyekben küzdelmei országos, politikai esemény szintjére emelkedtek, s bennük a múltba vetített polgári szabadságeszme meg-megújuló fellobbanásait véli felfedezni. Nem annyit jelent ez, mintha a liberalizmus második nemzedéke megfeledkezett volna Horváth Mihály nag)' hatású iránymutatásáról. Igaz, ő maga még a kiegyezés után is szükségesnek tartotta hangoztatni, hogy egy-egy gazdasági felfedezés, mely a nép egész tömegeit jólétre emelte, sokkal becsesebb tényezője a nemzeti életnek, mint a pusztán romboló hatású viszályok és háborúk, melyek csak egyes hatalmasok dicsőségvágyának s egyéb szenvedélyeinek kielégítését szolgálták; hogy zajos hadieseményeknél sokkal gyümölcsözőbb és tanulságosabb felderíteni a polgári foglalkozások csöndes körét. Nem csupán azért, hogy a történetírás ez utóbbival foglalkozott legkevesebbet, hanem azért is, mert a történeti életnek e belső, társadalmi mezeje kíván legtöbb és leggondosabb művelést. Hiszen ez enged bepillantást a népnek sajátosságait legjobban tükröző zajtalan életműködésébe s alkotásaiba, ez tanúskodik legjobban a nemzet életrevalóságáról, hivatása betöltéséről, ez tárja elénk a haladásnak, az emberi tökéletesedésnek irányát és útjelzőit. 1:> De akadt más is az irány kimagasló képviselői között, ki a gazdaság- és társadalomtörténet jelentőségét kellőképp átlátta, így mindenekelőtt a kitűnő jogász és közgazda: Horváth Pál. „A népek élete - írja Horváth Mihállyal csaknem egy időben - nem "Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban a három utolsó század alatt. Buda 1840. IV-VI. 1. - Vő: Athenaeum 1839, I. 339-41. 1. - Vő: Az 1514-i pórlázadás. Tudománytár 1841. 211. 1. K HorváthM.: Századok 1872, 500-501. 1. - Vö. PamlényiErvin: Horváth Mihály. Bp. 1954. 94.1.
