18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

látja helyét a tudományok családjában, s át tudja tekinteni a területet, melynek megmunkálására elhivatott.

1 A differenciálódással járó első lépések még jobbára ösztönösek, az új tudományág úttörői, a kezdeti nehézségekbe feledkezve, a nag)' egészről s az előttük álló lehetőségekről rendszerint még nem tudnak tiszta fogalmat alkotni maguknak. Időbe telik, míg az első eredmények tapasztalati anyagára építve cél és út valamennyire megvilágosodik a specializálódó résztudomány művelői előtt. S jellemző, hogy még néhány évvel ezelőtt, a római történettudományi kongresszuson is szükségesnek látszott leszögezni: mi is tartozik tulajdonképp az agrártörténelem körébe?

2 Pedig aligha vitás, hogy az agrárhistória történeti tudomány, a gazdaság- és társadalomtörténelemnek egyik ága, mely azonban nem lehet meg az agrártudomány, továbbá a néprajz,

3 a földrajz, a régészet, a nyelvészet stb. segítsége nélkül. Ugyanígy a mezőgazdaság és a falu társadalma történelmének szoros összefüggését is bajos lenne elvitatni: a termelés problémáinak ugyancsak nehéz lenne mélyükre hatolni a parasztság helyzetének ismerete nélkül, és viszont. Az agrártörténelembe mind a kettő: a mezőgazdasági termelőerők és termelési viszonyok fejlődésének ábrázolása egyként beletartozik, a gazdálkodás technikai és társadalmi oldalának alakulását szoros összefüggésükben és kölcsönhatásukban, dialektikus egységükben kell megjeleníteni. Nem valami szűk körű specialitásról van itt szó: helyesen értelmezve, az agrártörténész szemhatárának történeti fejlődésükben s a mezőgazdaságra (beleértve az erdészetet s az ősfoglalkozásokat is) vonatkoztatva a termelés természeti feltételeit (éghajlat, vízrajz, domborzat, talaj, növénytakaró, állatvilág), a népesség (termelők és fogyasztók) számát, sűrűségét, megoszlását, osztály- és rétegtagozódását, a termelőeszközök birtoklását, közösségi berendezkedést, munkaszervezetet, a munka eszközeit és módszereit, a gazdasági ismereteket, a település (háztáji berendezkedés és határhasználat) módját, a gazdálkodás ágainak arányát és illeszkedését, az üzemformákat, a művelés rendszerét, a termelés folyamatait és eredményeit, a termeivények (fogyasztásra, feldolgozásra, értékesítésre való) felhasználását, az önellátás és az árutermelés viszonyát, a piaci adottságokat (belső és külső piac, ezek állandósága, befogadóképessége, távolsága, szállítási lehetőségek, áruforgalom, áralakulás), a pénzforgalom, a hitelviszonyok alakulását, az elosztás módját, a termelőkre nehezedő adó- és egyéb terheket, az osztályharc, az életmód, a művelődés kérdéseit, úgy, amint egymáshoz kapcsolódnak, mind-mind magába kell ölelnie, nem tévesztve szem elől az agrártevékenységnek a gazdasági élet s általában a történeti fejlődés egészébe, országos és európai összefüggésekbe illeszkedését sem.

4 Nem szorul bővebb kifejtésre, hogy e követelmények az agrártörténelem módszerére döntően kihatnak: a feladatok szélesen táruló, egymással szervesen 'Vö. Wellmann Imre. Agrártörténet-írásunk feladatai. Agrártudományi Szemle 1947, 432, 426. 1. - E cikken kívül a továbbiakban általánosságban következő', részleteikben már nem idézett tanulmányaimra is támaszkodtam: Mezó'gazdaságtörténetünk új útjai. Kny.: Domanovszky-emlékkönyv. Bp. 1937. Parasztnépünk múltjának feltárása. Kny.: Hitel 1944. - Ez utóbbinak jó néhány értékelése revízióra szorul; e revideálás útját nem egy vonatkozásban az alábbi megállapítások is egyengetik. Meuvret, Jean: L'agriculture en Europe au XVIIème et XVIIIème siècles. Comilato Inlernazionale de Scienze Storiche. X. Congresso Intemaziolane. Relazioni, vol. IV. Eirenze 1935. 139.1. Vö. Wellmann I: Néprajz és gazdaságtörténet. Elhnographia 1947. 4

Vö. Wellmann I.: Agrártudományi Szemle 1947, 426-31. 1. - Makkal László: Az anyagi kultúra történetének kutatásáról. Történelmi Szemle 1958, 311.1.