18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

fogva szolgáló, egyedüli báró-tanácsosával szemben. Mindkét fél az említett rendelkezésből indult ki, hogy új kinevezés esetén a helytartótanácson belül is a senium az irányadó egyenlő' státusúak között. Ziczy nem is vitatta, hogy gróf és báró egy rendbe tartoznak; de szerinte egy statuson belül vannak fokozatok, s mint ahogy a főpapok közt az apát vagy a prépost nem előzhet meg felszentelt vagy címzetes püspököt, rígy arra nincs példa, hogy báró gróf elé kerüljön, mint azt a kancellária hivatali múltjából számos példa bizonyítja. Egyébként is - hangoztatta - ő főispán, márpedig e méltóság viselői az országgyűlésen s egyebütt az 1687: 10. tc. értelmében megelőzik az ilyen közhivatalt nem viselő mágnásokat. Meskó viszont arra hivatkozott, hogy a helytartó tanácsosi kar a törvény (1723: 97. tc.) szerint csak három statusból: a főpapokéból, a főnemesekéből (melybe ő is tartozik) és a nemesekéből áll, s ezeken belül (az országbárók s a titkos tanácsosok különállását leszámítva) legfelsőbb rendelkezés értelmében nem más rang vagy tisztség, hanem egyedül a senium adja a sorrendet, tekintet nélkül az 1687: 10. tc.-re; ezért nem került például gr. Nádasdy Tamás sem gr. Erdődy György elé. A helytartótanács először nem nyilvánított véleményt, de aztán a kancellária felszólítására előadta, hogy a probléma megoldása annak eldöntésétől függ, vajon a két fél egyenlőe status tekintetében. Általános szempontból herceg, gróf és báró egyformán a mágnások rendjébe tartozik, tehát ebben egyenlők. De van más szempont is, s e szerint mágnás a mágnásról tisztségben, állapotban, rangban különbözik; a diétákon s egyéb gyűléseken a sorrendet ez szabja meg, mint azt a törvény és a szokás tanúsítja. Ezen az alapon rangjánál fogva Zichyt, az első szempont szerint Meskó illeti az elsőbbség; de ha ilyenformán az előkelő származású vagy magas rangú főnemesek mögéje kerülnek más sorsúaknak (célzás Meskó nemrég szerzett báróságára), nem kívánnak majd a helytartótanácsban szolgálni, elidegenednek tőle, s otthon kallódik el tehetségük, nagy kárára a köznek és a régi, fényes családoknak. Egyebet a helytartótanács nem tud mondani, annál kevésbé, mert a király sem döntötte el a kérdést az első felterjesztés alapján s ezzel a tanácsosokban annál nagyobb kétséget támasztott a korábbi resolutiók helyes értelme felől. Ez utóbbi kitételt a kancellária bölcsen kihagyta a felség-előterjesztésből, de maga is szükségesnek látta hosszasan foglalkozni a dologgal. Tanácsának egyik tagja úgy vélekedett ugyanis, hogy amikor a király az ország báróit a titkos tanácsosok elébe tette, az 1687: 10. tc.-et irányadónak mondta ki a helytartótanácsra nézve; s ha a statust oly nagyon szélesen értelmezzük, Csáky bíborosnak, sőt még Szörény címzetes püspöknek is - régebben kinevezett tanácsosok lévén - meg kellene előzniük az új prímást, márpedig Szörény még Zichyvel szemben sem vetette fel az elsőbbség kérdését, nemhogy más főpapok előtt szavazna. A kancellária többi négy tanácsosa elismerte ugyan, hogy a főpapokon belül fokozati különbség van prímás, érsek, megyés és címzetes püspök között, de a grófok és a bárók ilyen megkülönböztetésére nem látott hasonló törvényes alapot. Ellenkezőleg - mondták - a legutóbbi országgyűlésen br. Révay Péter megelőzte valamennyi grófi rangú főispán-társát, mivel kinevezése korábbi keletű volt; különben az 1687: 10. tc. nem a helytartótanácsosokra vonatkozólag állapít meg sorrendet, mint ahogy itt a főispánságot nem is vették soha figyelembe. Batthyány esete sem lehet precedens, mert csak a kancelláriára vonatkozik; egyébként is minden udvari dicasteriumban egyedül a senium szabja meg a grófok és bárók közös rangsorát. Ha másképp lenne, a bárók