18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

új mondanivalója van, egyebekben pedig csatlakozzék az elhangzottakhoz. Az elnöklő' kancellár (távollétében az alkancellár, illetőleg az utána következő első [primus post ipsum praesens] tanácsos) egyébként is vegye elejét minden időpazarlásnak, ügyeljen, hogy a tanácskozásra szánt időt ne fordítsák beszélgetésre vagy a tárgyhoz nem tartozó dolgokra. Maga pedig ne igyekezzék senkire hatni, hallgasson végig mindenkit pártatlanul, s mondja ki végül a határozatot a többség véleményének megfelelően, de terjessze fel a kisebbség nézetét is, ha az szilárdan kitart álláspontja mellett.

43 Az 1727-i kancelláriai utasítás, utolsóként III. Károly korának a tanácsbeli ügyintézést szabályozó instrukciói közül, azt is előírta, hogy minden hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken tanácsülést kell tartani. Hosszú fejlődés vezetett idáig a kollegiális hivatali munka történetében. A XVI. század közepén még csak akkor ültek össze a kamara tanácsosai, ha éppen szükség volt rá, a XVII. század végén a szepesi adminisztrációban a hétfői napot jelölték ki a közügyek tárgyalására;

4 a kancellária tanácsát minél gyakrabban egybe kellett hívni, a nagy hivatali reformok idején pedig már hetenként négyszer. Természetes következménye volt ez annak a Miksa ideje óta megnyilatkozó törekvésnek, hogy se az elnök, se az egyes tanácsosok ne intézzenek semmit önállóan, a maguk feje szerint, hanem, kivált a fontosabb ügyeket, közös tanácskozás alapján. A dicasteriális ügyintézésnek éppen az volt a lényege, hogy az ügyeket lehetőleg valamennyi tanácsos jelenlétében együttesen beszéljék meg s döntsék el, s ez a hivatali gyakorlat éppen a hazai központi igazgatás megújulása idején élte virágkorát a magyar kormányhatóságokban. A munkának csak technikai része maradt a titkárokra és a segédhivatal növekvő apparátusára; az érdembeli elintézés a tanácsban ment végbe, valamennyi jelenlevő tanácsos hozzászólása alapján. Ekkor még csírájában is alig mutatkozott az a differenciálódás, mely a további fejlődés folyamán a tanácsból kivált bizottságoknak, s utóbb önállósult előadóknak juttatta a döntő szerepet az ügyintézésben.

4 Az igazi hivatali munka gyermekkorát élte még, a rendi főméltóságok személyes ténykedésének örökségétől terhelten; megnyugtató, tárgyilagos határozatot csak az biztosíthatott, ha a különböző személyes állásfoglalások együttes tárgyalás keretében elvesztik életüket, bizonyos fokig közömbösítik egymást. Az is csak akkor, ha véleményét ki-ki szabadon és zavartalanul elmondhatta a tanácsban, ha őt sem az elnök, sem más le nem torkolhatta, túl nem kiabálhatta, s elébe sem vághatott, hogy nézetétől eltérítse. Amint a szó szabadsága és szigorú, közbeszólásoktól meg nem zavart egymásutánja nincs biztosítva, a magánérdekek egyszerre felülkerekednek, gyűlölködő pártoskodásba fúl a tanácskozás. A dicasterium szabályos, szerves működését, egyenrangú hivatalnokok együttes munkáját csak pontos rend betartása tette lehetővé; ezért írják elő az utasítások kezdettől fogva oly nagy gonddal a hozzászólások egymásutánját. Amíg az ügy beérkezésétől fogva egészen a határozathozatalig csakis a tanácson megy keresztül, az mond először véleményt róla, aki a kérdést legjobban ismeri, azután sorban a többi, utolsónak az elnök. Később, amikor már egy-egy tanácsosnak osztják ki az ügyeket, hogy a tanácsban referáljon, 4:

'1727. jún 11-i utasítás, 2., 3., 4., 9., 10., §. (Orsz. Levéltár, Kancelláriai lt. Instruetiones.) '"'Idézett 1690-i kiegészítő utasítás, 2. §. A helytartótanácsban a XVIII. sz. közepén már a bizottsági tárgyalás jut előtérbe. (Ember i. m. 25. 1.)