18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

zászólásaik egybevetéséből mondja ki a határozatot. A későbbi utasításokból egyre részletesebb képet kapunk a kamara tanácsának előírásszerű működéséről. Az 1531-i instrukcióból azt is megtudjuk, hogy a tanácsot szűkség esetén hívta össze az elnök, s ha ebben történetesen akadályozva lett volna, más tanácsost is megbízhatott a maga helyettesítésével.

32 A XVI. század közepén azután véglegesen kialakul a tanácsbeli ügyintézés megkívánt gyakorlata a magyar és a szepesi kamara kebelében. Valahányszor szüksége mutatkozik, a kamara elnöke - illetőleg távollétében az a tanácsos, aki sorban utána következik (qui in ordine consiliariorum primum post eum locum obtinet) - hívja egybe a tanácsosokat. A tanácsban ő elnököl, előterjeszti az ügyeket, a fontosabbakat egy-két tanácsos távolléte esetén — ha a késedelemből kár nem származik - a következő teljes ülésre halasztva, s aztán mindegyikre vonatkozólag megkérdi valamennyi consiliarius véleményét. Nem az ülés sorrendje, nem is kor szerint szólítja fel őket véleményük előterjesztésére, sem személyi tekintet nem irányítja ebben: annak adja először a szót, akiről úgy tudja, hogy legjobban ismeri a tárgyalandó ügyet, s azután sorban (ordine) a többinek.

33 Amíg valaki az elnök felszólítására véleményét adja elő, más tanácsosok őt kérdésekkel ok nélkül ne zavarják, hanem várjanak sorukra, hagyják őt végig beszélni. Ha azután mindenki nyilatkozott, maga az elnök is fejtse ki nézetét, de a határozatot ne csak ennek alapján mondja ki, hanem a felszólalásokat összegezve, a többség véleményének megfelelően. Megtörténhetett, hogy a szavazatok egyenlően oszlottak meg két nézet körül: ilyenkor, (1672 óta) kivált a fontosabb ügyeket, határozat nélkül kellett felterjeszteni a királyhoz (1672 óta az udvari kamarához) döntés végett, az elhangzott vélemények és indokok feltüntetésével."

4 Ez a tárgyalási rend egészen Mária Terézia koráig érvényben maradt; a két kamara között ebben a tekintetben legfeljebb annyi volt a különbség, hogy a távolibb, szepesi adminisztráció kevésbé tartotta be a rendelkezéseket. Már Miksa korától kezdve újra és újra elő kellett írni a pótutasításokban, hogy az ügyek alaposabb elintézése végett mindent tanácsban (cameraliter et consistorialiter) tárgyaljanak és se az elnök ne hozzon határozatot a tanácsosok híre nélkül, se megfordítva (ha csak a halogatás veszéllyel nem jár).

3a Az 1695-i kiegészítő utasítás még élesebb fényt vet a szepesi kamara kebelében elhatalmasodott gyűlölködésre, pártoskodásra, magánérdekek felülkerekedésére. Egészen oda nem illő dolgok tették lehetetlenné a tanács szabályszerű, szerves működését: szigorúan elő kellett írni, hogy a consiliariusok ezentúl ne vágjanak egymás szavába, ne mintegy közfelkiáltással hozzák a határozatot, hanem ki-ki mondja el szabadon, gátlás nélkül a mondanivaSl

Kiadta Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez (Budapest, 1916), 161. 1. Vő. uo. 97. s. köv. 1. S2

Uo. 169. 1. ^Kérészy itt (184. 1.) az 1720-i utasítás szövegét értelemzavaró kihagyással ill. hibával közli: a 2. §-nak közlése szerint 4. sorában a „dicere" szó után nem a helyes „iubeat"-tal, hanem, néhány sort átugorva, a lejjebb olvasható „iubeantur"-ral folytatja, s ennek megfelelően (bár így is értelmetlenül) a 4. sorba „enim"-et tesz „eum" helyett. Vö. az instructio másolati példányával, Orsz. Levéltár, Kamarai It. Diversae instruetiones, fasc. 2. nr. 85. s a korábbi hasonló szövegekre nézve Th. Mayer, i. h. 235. I. 34

1548-i, 1569-i 1561-i és 1672-i utasítás, 1., 2., 5., 10. és 11. §. Ld. Th. Mayer, i. h. 235-37. 1., ill. Kérészy i. m. 172-74. 1. - Ugyanígy a szepesi kamarának adott 1567-i utasítás (Diversae instruetiones, fasc. 1. nr. 17.). 3j

1571-i és 1690-i (Breuner-féle) kiegészítés, Diversae instr. fasc. 3. nr. 127; az 1723-i utasítás (uo. fasc. 2. nr. 87.) 6. §-a.