18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században

törlésével örökösen alávetett jobbágyok állapotáról és .kötelezettségeiről. Valójában a törvénycikk csupán a jobbágyok szabad költözésére, nem pedig másra vonatkozólag hatalmazta föl saját rendelkezések megtételére azokat a vármegyéket, nem pedig a földesurakat, melyekben ezt szabályozó szokás nem járta. Ilyen hivatkozásokkal mégis, de enélkül is, a köznemesség feljogosítva érezte magát, hogy az 1514-i törvényben megtorlásul kiróttaknál lényegesen nagyobb terheket rakjon jobbágyai vállára, noha tudatában volt annak, hogy 1715-től fogva, amióta a paraszt évről évre hadiadót kénytelen fizetni, a korábban lehetséges mértékben földesúri követelésekkel bajosan sújtható. Maga a tény, hogy az országgyűlés megszavazta a contributiót, tarthatatlanná tette a „primae nonus" 5. §-ának nemesi magyarázatát, hogy a földesúrnak szabad a maga számára mértéktelened kiaknázni a jobbágy teljesítőképességét. S ahogy országgyűlésről országgyűlésre növelte az adó összegét, ennek arányában tulajdonképp engednie kellett volna követeléséből, hiszen mégiscsak volt a jobbágy teherbíró képességének határa. A viszonylag kedvező piaci helyzettel élő köznemesség birtokain az 1760-as évekig ennek ellenére sok esetben már a parasztgazdaságok pusztulásával fenyegetett a korlátokat ismerni nem akaró földesúri elnyomás, kisajátítás és kizsákmányolás. Mária Terézia úrbérrendezése és hozzá kapcsolódó rendeletei egy csapásra véget vetettek a jobbágyság teljes földesúri kiszolgáltatottságának. Megszűnt a föld népének gazdasági tekintetben és joghatóság dolgában a birtok határai közé történt bezártsága. A jobbágy sorsáról magánjogi alapon való döntések helyett a földesúrhoz való viszonya egységes állami szabályozás és folyamatos ellenőrzés alá került. Ha az Urbárium határt vont is a paraszti föld gyarapítása elé, telkének állományát megvédte további földesúri kisajátítástól, s pontosan, mégpedig az elburjánzott földesúri követeléseknél jóval alacsonyabb szinten megszabta a jobbágy földesúri tartozásait. Mindez súlyos csapást jelentett a robotoltatás és dézsmálás lehetőségeit addig a végsőkig kihasználó árutermelő köznemesi gazdaságra. Nagyobb birtokos a maga jelentős anyagi tartalékai révén még valahogy át tudott lábolni a nehézségeken, ám a kis- és középbirtok Nyugat- és Észak-Magyarországon válságba került. A bajokon való fölülkerekedéshez a robot és más szolgáltatások többlete kiesésének helyrehozására szolgáló anyagi és szellemi befektetésre lett volna szükség. Bizonyos ösztönzéseket a mezőgazdaság megújítására adott a kormány mezőgazdasági politikája, többek között a fejlődés útját egyengetni hivatott gazdasági egyesületek létrehozása révén, ezek azonban nem tudnak szélesebb kört átfogni s tartós eredményeket életre hívni. Az új, melynek egyes elemeit külföldi útról hazatérők hintegették, s a gazdálkodás egész rendszerének megváltoztatása, melyre magyarul Wiegand új utakat törő munkájának lefordítása s hozzá fűzött bevezető szavai révén elsőnek ifj. Szilágyi Sámuel buzdított,

22 még beleütközött a feudális hagyományok szívós ellenállásába. Nagyváthy, ki azután első ízben iparkodott önálló magyar nyelvű munkában közelebb hozni a nemességhez az új mezőgazdálkodás módszereit, azok gyakorlatba ültetése végett kénytelen volt nagybirtok szolgálatába állni. Ha így még csak küzdelmesen bontakozott is a szellemi be21 Szegedi, Joannes: Tripartitum juris Hungarici lyrocinium. Tyrnavia 1767. 816, 85. p. - Huszty, Stephanus: Jurispnidentia practica seu commentarius novus in jus Hungáriáim. I. Agria 1758.103, 79. p. 22

Wiegand János: Az ausztriai paraszt iffjuságol a jól rendelt mezei gazdaságra oktató kézi könyvetske. Poson 1774.