18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században

özvegyének nyomban 4 Ft-ot kell lefizetnie. így képtelenek a közterheket s a censust teljesíteni, még inkább több évi adóhátralékukat törleszteni; éhínségtől szorongatva, amint az naponként tapasztalható, koldusbotra kell jutniuk. Mikor kérték földesurukat: hadd térhessenek vissza elődeik szabályozott urbáriumára, hogy robotjuknak meghatározott mértéke legyen, deresre húzatta s addig verette őket, amíg ott ki nem jelentették, hogy mindennap robotolni akarnak. Sibrik válasza szerint jobbágyai a vármegyei vizsgálat által is igazoltan más birtokokhoz képest bő telekkel rendelkeznek, legelőjük nagyobb a közepesnél, faizásban s makkoltatásban fizetség nélkül részesülnek, úgyhogy mindezért meg a többi beneficium fejében több robotolást lehetett volna tőlük követelni; ő mégis oly mérséklettel szabta meg munkájukat, hogy aki igával is, kézzel is szolgál, fogattal - mégpedig nem négy ökörrel, hanem szükség esetén ketten-hárman összefogva, ami mindegyiknek mégis egy napba számít, - csupán 35 s gyalog heti 2 igás napnak megfelelő 3 napot köteles teljesíteni, aki pedig, bár fogattal lenne köteles, gyalog dolgozik, 130 napot; fát (melyből különben eladásra is vághatnak maguknak) csak félig megrakott szekérrel kötelesek szállítani, mégis egy napba számít az; hosszú fuvarra rendszerint mindössze 4 mérföldre, 1-2 óra járásra tartoznak évente kétszer-háromszor két szekeret adni; a hetenként elvégzett munkát kinek-kinek a robotlapjára rendben följegyzik. A többire való válaszadástól eltekintett, hogy szószaporításával unalmassá ne váljék. A helytartótanács Vas megyének a szolgabíró által végzett vizsgálata alapján beigazolva látta, hogy a bozsokiak részben tagadták a panaszokat, részben a szöveg írójára hárították érte a felelősséget. Am már a kancellária nem találta kielégítőnek, hogy a vizsgálatot csak egy szolgabíró végezte, s intézkedés előtt úriszéki tárgyalás alapján küldendő teljesebb értékű vizsgálati eredmény bevárását tartotta szükségesnek. Festetics Pál, az Udvari kamara alelnöke, maga is Vas megyei középbirtokos (9 helységre tagoltan 103 '/s teleknyi földje volt, továbbá Festetics Károllyal közös birtokai) pedig azt hangoztatta, hogy a vizsgálatot a vármegye nem kellő komolysággal és rendben hajtotta végre. Valóban nehéz elképzelni, hogy a parasztok vállalták az áldozatot panaszos beadvány megírására és Bécsbe juttatására s aztán önként visszavonták azt. Elénk cáfolata ennek, hogy panaszukat utóbb megismételték, s a két falut a Vas megyei parasztmozgalmak idején azok között tartották számon, melyek leginkább mutattak ellenszegülést s hajlottak fölkelésre. S ami a jobbágyok földdel való ellátottságát illeti, az úrbérrendezés során fölvett és rögzített adatok, bár ezeket utasítás szerint fölfelé kellett kerekíteni, hogy szabályos telekhányadokat alakíthassanak, ellene mondtak Sibrik állításainak. (Akövetkezőkben B = Bozsok, K = Kőszegszerdahely, h = hold, k = kaszás.).