18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században

érzékletesen példázza ennek a forgalom lüktetésétói távol élő köznemességnek csaknem teljes önellátásra és naturálgazdaságra berendezkedő életmódját.

18 Keczeli gimnáziumi tanulmányai után az ősi házba visszatérve, „gazdászathoz nem fogott, csak folytatá azt azon az úton, mint elei századok óta vitték, legkisebb változtatások nélkül... Jobbágyai közül az életrevalóbb ficzkót kiválasztván, ez vezeti és folytatja a jobbágyokkal a mezei gazdaságot, az idén úgy mint tavaly és a jövő évben is újítás és változtatás nélkül. Sem több, sem kevesebb a vetés, ha akarná, sem szaporíthatná, mert a jobbágyok csak ennyit mívelhetnek. A megszokott mennyiséget készséggel mívelik. Azért több asztag, szénaboglya nincs az idén, mint a tavaly, legfeljebb kevesebb, száraz, vagy nedves időjáráskor. A kevesebbet rendin látja, de a többet hibáztatná, mint túlterjeszkedést, s erő megfeszítést... A mezei gazdaság miben létét a bíró esténként eldiskurálgatja, mert az úr távol tartja magát minden beléelegyedéstól, hogy magának, s másnak bajt ne okozzon, ne zsémbeljen s ne káromkodjék... Apjától örökölt vagyonát nem félszegesíti, s mint apja, úri házat tart. És ezért jó gazdának neveztetik." Vagyonával Bossányi is „keveset gondola"; midőn az ország más részében örökölt birtokáért rokonai kevesebbet ígértek, mint ő gondolta, „otthagyá az örökséget, többé feléje sem ment, sem jövedelmét nem vette. ... Ménese, gulyája, nyájai örömére voltak, nem haszonra; pásztorai számolának, amint magoknak tetszett... Szérűje gazdagon rakva asztagokkal s széna- s szalmakazalokkal, pinczéje tele borral, vermei élettel; s ezeket a szükség idején inkább nyitá meg a szorultaknak hitelve s kamat nélkül, mint a nyerekedőknek fizetésért." A gazdaságból, beleértve a falubeli mesteremberek ingyen közreműködését, éigyszólván minden kitelik, amire a gazdálkodás s a háztartás folytatásához szükség van. A „gazdasági eszközök egytól-egyig a hajdaniak", de ha valamit éppen javítani, vagy pótolni kell, a molnár, a kerekes, a kádár s az ács feladatait is ellátja, vasmunkákat meg a helybeli cigánykovács végez. Túl azon, mit a háztartás számára állatállomány, majorház, csűr, jobbágyasszonyok által gyomlált veteményeskert, gyümölcsös, szőlő nyújt, a falubeli mészáros szombatonként marhahússal szolgál, dézsmában malac, bárány is kerül a konyhára, minden jobbágyasszony tojó tyúkot, csirkét, tojást hoz, mézből, mogyoróból, gombából, köménymagból is jut. Orvosra nincs szükség, csömör és kornyadozás ellen népi gyógymódok és orvosságok is megteszik hatásukat. Agy- és fehérneműre való vásznat kenderből nyüvéstől szövésig és fehérítésig a jobbágyasszonyok készítenek, ugyancsak ők dolgozzák fel a juhok gyapját mosástól szövésig és ványolásig, s az elkészült posztóból falubeli szabó varr úrnak, ha nem is választékos módon, házi s a cselédnek mindenféle felső ruhát, az évek során változtatás nélkül, de hát az anyag erős, sokáig tart, s a divat amúgy is ismeretlen. Hosszú évekig használható a juhok bőréből készült meleg köntös s a téli rossz tartásban elhullott állatok bőréből a tímár által végzett kicsáválás után formált lábbeli, a helybeli szűcs, illetőleg csizmadia munkája. Vásári holmit a ház népe egyáltalán nem visel. A vályogból rakott, nádfedelű úri ház és berendezése is alig szorul megújításra, mint ahogy a házirend is szakasztott olyan, akárcsak az apák, nagyapák ide^Újfalvy emlékiratai, i. m. 168-171, 173-184, 192-193. p. - Kazinczy Ferenc: pályám emlékezete. Közzéteszi VáczyJános. Budapest, 1900. 12-14. p. - MOL. P. 311. Hatfaludy lt. 10. es. 5-8.