18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
pontokra tett feleletek adatait foglalták táblázatokba. Majd megállapodtak abban, hogy nem sorolják osztályba a következő mezővárosokat: Ráckeve, Szentendre, Óbuda, Budafok, Kecskemét, Nagykőrös, Püspök- és Káptalan-Vác, Dunapataj; nem pedig azért, mert, szántóföldjeik s rétjük semmi vagy oly kevés, hogy lakosaik tizedrésze sem élne meg belőle, hanem jobbára szőlőművelés, két kezük munkája, kereskedés megélhetésük alapja; igásállatoknak híjával vannak, robothoz nem szoktak, és így emberemlékezet óta szerződéses viszonyban vannak földesurukkal, szabadon költöznek, s ez állapotban a törvény szerint megtartandók; némelyik részbirtokkal is rendelkezik földesúri jogon. A többi helységet illetően, miközben az előnyös és a hátrányos adottságokat mérlegelve, azokat községenkint szembeállították egymással, nem vették figyelembe a bormérést, mondván, hogy fél vagy negyed évig úgyis jár a községnek, hasonlóképp a makkoltatás, malom, mészárszék, pálinkaégető üst, vásártartás, bolt meglétét vagy hiányát sem, mivel azok királyi vagy kiváltság-adta jogon a földesurat illetik. Viszont már csak az előző felterjesztésben foglaltak erősítésére is hangsúlyozni kívántak olyan adottságokat, amelyekre véleményük szerint a kilenc kérdőpont megfogalmazásakor nem gondoltak eléggé. Ilyen volt például, hogy számos helységben a szilaj jószágnak is bő legelő kínálkozik: ebből a paraszt, ha akár csak két igásállatot nevel fel s értékesít, több hasznot húz, mint egész gabonafeleslegéből. Külön kiemelték a szőlők jelentőségét, amire a kérdőpontok nem tértek ki, holott a megyében nagy tételt alkottak. Az előnyös adottságok között kellő helyet kívántak juttatni olyanoknak is, mint faizás, nádlás, kőfejtés, mész- és szénégetés (amiből az derült ki, hogy a jobbágy számos helyen nem jut tűzi-, épület- és szerszámfához, holott az a földesúr erdejéből az Urbárium szerint járt neki). Ugyancsak fontosnak tartották szóhoz juttatni a piaci lehetőségeket: a szinte egyedülálló marhakereskedelmet, mely Szeged és a Tiszántúl felől Pest, Buda, Vác s tovább Ausztria, Morvaország és a bányavárosok felé irányul; a Duna, a Tisza, városok és forgalmasabb mezővárosok közelségét, ami nemcsak baromfi, szántóföldi és kerti termények eladására, hanem bor- és sószállítás, szekerezés, kétkezi munka révén külön keresetre is nyújt lehetőséget. Mindezzel szemben hátrányos körülményként csak az átvonuló katonasággal járó deperdita- és egyéb teherre hívták fel a figyelmet, erre is csak azzal az - utólag törölt - megjegyzéssel, hogy ez nem eshet a földesurak rovására. 72 Ezekből kiindulva állapítottak meg három osztályt s sorollak az elsőbe 33, a másodikba 101, a harmadikba 35 helységet. Végül a különböző szántóföld- és rétnagyságok középarányosát véve, rögzítették, hogy osztályonként mekkora legyen a telki állomány. A bizottság a június 15-i közgyűlésen terjesztette elő jelentését; a munkálatot a megye a valósággal egyezőnek s pontosnak találván, az úrbéri kérdőpontokra adott válaszokkal együtt legott felterjesztette a helytartótanácshoz. Nem minden önelégültség nélkül utalt rá, hogy kieszközölte: a helyszín és a nép legjobb ismeretében maga készíthesse el a szabályozás tervezetét; s ezúttal is gondosan azon volt, hogy valóra váltsa a királynő szándékát, mely kizárólag [!] a nyomorult adózó nép megtartására irányul. Az osztályozáson kívül hagyott helységeken túl azért állapítottak meg csupán három osztályt, mivel oly nagy különbségek nem adódtak, amefélretéve Isten nevében és az 6 igazságossága szerint igazán, híven és tehetségemhez képest fogok eljárni. Ugy segéljen Isten és minden szentjei. (PmL. Mise. pol. 1768 : 61.) 7 ' 2 Uo. 1767 : 50.
