18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
zottakat kell kinevezni, akik hitet tévén arra, hogy tiszteikben híven és igazán fognak eljárni, az egyes helységek fekvésének, talajának, előnyös és hátrányos adottságainak mérlegelése és egybevetése alapján kidolgozzák azok igazságos és méltányos osztályozását, egyenként meg is okolván: miért sorolták egyik és másik községet abba az osztályba s nem másba. Ha ez megvan, ajánlkozásának megfelelően javasolja a megye az úrbérnek olyan szabályozását, mely megfelel egyrészről a helységek fekvésének, tulajdonságainak s a lakosság helyzetének és sajátosságainak, másfelől a jobbágysággal való eddigi enyhébb bánásmódnak, amely kisebb terheket rak a nép vállára, mint a nyomtatott s néhány megyében már végrehajtott Urbárium. Ha pedig szerződést akarnak kötni nagyobb, jobbadán kereskedők s kézművesek lakta mezővárosok, melyek lakói a törvény értelmében nem kényszeríthetők jobbágyi szolgáltatásokra, vagy akár parasztfalvakban kívánnak mind a földesurak, mind önként maguk a jobbágyok örökös vagy időleges kötésre lépni úrbéri szabályozás helyett, megtehetik ezt, feltéve hogy minden kényszer és rábeszélés kizárásával s minden esetben megyei tanúság előtt történik az; a vármegyének ugyanis tiszte szerint őrködnie kell azon, hogy az egyességekben szokatlan, az eddig viselteknél súlyosabb s a tervezett urbárium mértékét meghaladó terheket ne rójanak a jobbágyokra. S nemcsak a megkötésre kerülő szerződéseket tartsa kötelességének felterjeszteni, hanem az úrbéri kérdőpontokra adandó eredeti válaszokat, a helységek osztályozását s a telki állomány és a kidolgozásra kerülő új urbárium tervezetét is, abban az ütemben, ahogy elkészülnek - de minél hamarabb. Ebben az értelemben kelt 1767. december elején a helytartótanács leirata Pest megyéhez, annak hangsúlyozásával, hogy felhozott érvei ellenére is az előírt módon kell eljárnia, egyenként kifejtve meggondolásait, ahol az osztályozást nem tartja keresztülvihetőnek. 0 " Nevezetes ebben az utasításban többek között az is, hogy a királyi rendeletnek megfelelően sűrítve, röviden összefoglalja az úrbérrendezéssel kapcsolatos tennivalókat, nyilván arra való tekintettel, hogy királyi biztost, aki a számukra külön kiadott utasítás szerint járt volna el tisztében, nem küldtek ki Pest vármegyébe. Mivel így a megye e részben külön elbánásban részesült, s kezdetben úgy gondolta, hogy teljesen külön utakon is járhat, minden bizonnyal nemcsak a nyomtatott Urbáriumot próbálta elhárítani magától: elsőben a végrehajtására kiküldött megyei tisztviselőknek szóló, ugyancsak nyomtatott utasítást sem vette zsinórmértékül - hanem ehelyett, mikor már félig bele kellett törődnie, hogy mégsem intézheti a dolgot saját szakállára, kénytelenségből a helytartótanács külön rendeletéhez igazodott. Ez azonban, már csak rövidsége miatt is, nemcsak a részletekre nem tért ki, hanem - épp mert az általános utasítás tüzetesen szabályozta a tennivalókat - több fontos dologról is hallgatott. Mire aztán a megye arra a belátásra jutott, hogy nincs számára kiút, s célszerű az általános utasításhoz tartania magát, már nem egy fontos következmény származott ebből. A december eleji leiratra csak február második felében válaszolt a vármegye. Csakis azért húzódott ennyire a dolog - hangoztatta meglehetősen átlátszó indokolással -, hogy a rendelet kihirdetésére olyan közgyűlésen kerüljön sor, melyre a megye földesurai minél nagyobb számban összejöhetnek az uralkodó szándékának elősegítésére. Egyben köszönetet mondott azért, hogy őfelsége a megye tántorítr,2 Urb. Pest 1767. dec. 1.
