18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
megyéhez, vérségiek, vadkertiek otthagyták falujukat, 3 Tétényben, ' Dunavecsén, 47 Nagykőrösön, 48 Dunapatajon, 49 Kiskőrösön, Akasztón, Solton, 30 Bián zendülés tört ki. S a vármegye belső harmóniát hangoztató felterjesztésének éve, korántsem lezárásként, Szentendre ismételt panaszát, 3 " a mogyoródiak nyomorúságáról tanúskodó híradást 03 s a biai mozgolódás kiújulását 5 hozta. Több ok játszott közre abban, hogy a század ötvenes-hatvanas éveitől fogva a parasztság panaszai, mozgolódásai megsokasodtak. Itt-ott, ahol a népesség a gazdálkodás hagyományos szintjén már-már kitöltötte egy-egy szűkebbre szabott faluhatár kereteit, a lakosság szaporodásának is része volt ebben. Isaszegen például új embereknek már annyira való földet sem tudtak adni, „akiből csak testi életeket táplálhatnák"; dunavecsei szegény emberek földesurukhoz folyamodtak, hogy valamelyes földhöz juthassanak. 33 De a fő tényező a földesuraságban rejlett, mely a háborús konjunktúra hatására gyors ütemben építvén ki majorságait, a szerződéseketjövedelmezőbbekre változtatta, vagy helyükben a parasztra terhesebb szokást honosított meg, hogy pénzbeli s főképp robotköveteléseit számottevően feljebb csavarhassa. 3() Mindennek növekvő paraszti elégületlenség járt a nyomában; kivált a Duna és Pest közelében fekvő, árutermelésben előbbre haladott helységek népe körében a dunántúli parasztmozgalmaknak már a híre is elegendő volt ahhoz, hogy az elkeseredés nyílt zendülésben törjön elő. 1766 nyarán a megye urai már azon tanakodtak: hogyan lehetne az engedetlenség és lázongás miatt elfogott parasztok biztonságos őrzéséről gondoskodni; mert a megyei hajdú kevés ehhez, annyian vannak már. 37 íme, így viszonylott a valósághoz a megye önelégült állítása, hogy mindaddig egyetlen panaszra sem került sor a falu népe részéről. Ami pedig a parasztság helyzetét általában illette, arról még 1764-ben ugyancsak a megye saját, mégpedig befelé, a maga körén belül elhangzó szavai árulkodtak. Országgyűlési követeinek: Beniczky Istvánnak és Ráday Gedeonnak már eleve olyan utasítást adott: vigyázzanak, hogy a köznép adóterhei ne szaporodjanak, hisz máris oly számtalan, szűnni nem akaró teher alatt nyög, hogy végső romlásához több nem is kell már. 38 Amikor pedig a vármegye tudomására jutott, hogy mégiscsak adóemelésre kerül sor az országgyűlésen, rosszallóan, a felelősséget áthárítva kötötte még H Uo. 1766 : 1073. 1. - PmL. Mise. pol. 1766 : 13. ''PmL. Mise. pol. 1766 : 16, 22. *Uo. 1766 : 3. - PmL. Közgy. jkv. 1766 : 1148, 1157, 1179, 1187, 1250.1. ,7 PmL. Mise. pol. 1766 : 12.'- PmL. Közgy. jkv. 1766 : 1180, 1255. 1. ,s PmL. Mise. pol. 1766 : 28. -PmL. Közgy.jkv. 1766 : 1070, 1259. 1. w PmL. Közgy. jkv. 1766 : 1157, 1222. 1. r, "Uo. 1766 : 1180, 1222, 1252. 1. "Uo. 1766: 1173, 1191, 1252. 1. 52 Uo. 1767 : 1391. 1. - PmL. Mise. pol. 1767 : 2, 3, 39. a PmL. Mise. pol. 1767 : 25. "PmL. Közgy. jkv. 1767 : 1291, 1325. "Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú, kisajátításának kezdetei. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1890, szerk. Spira György. Bp. 1952. 224-25. 1. r,fi Uo. 233-37. 1. : " Vörös Károly: Az 1765-66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés. Uo. 334-35. 1. r, "PmL. Mise. pol. 1764 : 23.
