18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

állapotra s a maglik határára szorítják őket, semmiképp sem fognak tudni megélni, hiszen ha számos lakosukat a több puszta alig tudta eltartani, annál kevésbé elegendő erre saját határuk. Ama pusztákat ugyanis a földesurak ill. az extraneusok - az előbbiek, hogy robotot vehessenek igénybe, az utóbbiak, hogy a maguk károsodásának elejét vegyék — vissza fogják venni mostani birtoklóiktól, s maguk használják majd. így a parasztnép nem nyer semmit, hanem, családja eltartására elegendő alappal nem rendelkezvén, részben elköltözik majd, részben, csökkent anyagi erejével, alkalmatlanná válik az adófizetésre. S nemcsak a helyben maradók teherbírása gyöngül, akikre a távozók adója is hárulni szokott: az elvándorlóké is, hiszen otthont mindenkor csak jelentős károsodás árán lehet változtatni. így csoportosítható helyzete szerint a megye parasztnépe - összegezik meggondolásaikat Pest megye rendéi. Földesurainak szeretete, elnézése s szükségben tanúsított rendkívüli segítsége a vármegyei igazgatással együtt nemcsak az adózók megmaradását biztosította: számukat is jelentősen gyarapította. Mutatja ezt, hogy csak Mária Terézia uralkodása alatt jóval felülmúlta népességben is, adózásban is a korábbi évek állapotát, 1715-höz képest pedig portáinak száma csaknem felényivel megnőtt. S e helyzetéből nyilvánvaló, hogy az úrbérrendezés nem a megye népének megóvására s a köz gyarapodására, hanem pusztulására s az adófizetők kárára fog szolgálni. Kimutattuk ugyanis - folytatja Pest megye előterjesztése - hogy számos tehetősebb és jelentősebb helységünk emberemlékezet óta sohasem szolgált, ma sem szolgál robotban földesurainak, hanem szerződés szerint csupán készpénzbeli censust ad évente; lakói nagyobbrészt éirdolgához nem szokott, szabad költözésű mesteremberek és kereskedők, s már csak azért sem helyezhetők úrbéres sorba és állapotba, mert az ilyenek az 1715 : 101. és 1723 : 61. tc. szerint csakis a földesúrral kötött megállapodásnak megfelelően kezelendők; egyébként is, mivel szabadok, nem pedig jobbágyok, az efféle jobbágyi szolgaságtól visszariadnának, azt nem is vállalnák, hanem a királyi szolgálatnak s a köznek roppant kárára elköltöznének. Az ilyen szerződéses helységek különben is semmi méltánytalan megterhelést nem éreznek a földesúr részéről, sőt ez a szerződésben nekik engedi a királyi haszonvételeket, meg a pusztákat, ami gyarapodásukra szolgál, az uralkodó szándékát segítvén elő ezzel; ha ez megszűnik, s a lakosok a maguk határára maradnak, semmiképp nem tudnak majd megélni. Kimutattuk azt is, hogy a robotos helységek is jóval enyhébb bánásmódban részesülnek, mint amit az Urbárium előír, s akár a szerződésesek, a földesúr kedvezéséből népesedtek s gyarapodtak. Bízunk azért benne: őfelsége kegyességénél s jóakaratánál fogva gondoskodni fog arról, hogy a megye népe a király szolgálatát s a köz javát illető bármiféle terhek viselésére képes maradjon. Pest megye rendéinek bőséges előterjesztése annak hangoztatásával zárul, hogy a felhozottakkal semmi más céljuk nincs, mint a királynő szándékának megfelelően az adózók megmaradását s a köznek ezzel egybekötött javát szolgálni; s meggyőződésük, hogy a lakosság, mostani helyzetében, megmaradásának s gyarapodásának semmiben nem látja hiányát. Viszont rendkívül fájlalnák, ha - aminek bekövetkezését bizonyosan előre látják — az Urbárium bevezetésével vagyonban is, számban is jelentősen megfogyatkoznék, s a megyének nem lenne elég ereje a királyt tovább is oly készséggel s oly hasznosan szolgálni, mint eddig tette. Mivel azért az úrbérrendezés a megyére s népére súlyos károsodás és felforgatás nélkül