18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

akadályt nem tett az Urbárium annak útjába, hogy a földesúr, ha nem találja szűknek, részben feltörhesse, allodiumához csatolhassa a falu legelőjét. Jóval több gondot fordított az urbárium az erdők kérdésére; meglátszott, hogy a múltbeli sok erdőpusztítás sok helyen fahiányt okoz már. Nemcsak az erdőrontó, fanyeső jobbágyok szigorú büntetését írta elő, nemcsak a fával való kereskedést tiltotta el a parasztnak: az uraság külön engedélye nélkül eleven fákat, kertelni való vesszőket, abroncsnak, szőlőkarónak való szálakat sem volt szabad vágnia. Épületfa is csak a földesúr kijelölése alapján járt neki; tűzifa pedig csak dűlt és száraz, csupán ezek hiányában nyers (de sohasem makk- vagy gyümölcstermő) fából. S ha a határban nem volt elegendő erdő, akkor a földesúr más erdeiből már csak tűzifát volt köteles engedni, azt is módjával. Ritkább esetben a község külön kihasított vagy telkekre felosztott erdővel rendelkezett; ilyenben a parasztot maga szükségére szabad faizás illette, de az erdő ebben az esetben is az uraság felügyelete alá tartozott. A község számára kihasított s a házhelyekre osztott erdőben saját szükségletre a makkoltatás és a gubacsszedés is szabad volt ajobbágynak. Egyébként azonban makkot leverni, gubacsot szedni: a földesúr jussához tartozott; sertéseit a paraszt makkoltatni az erdőbe - annak is csak nem tilalmas részébe - csupán bérért hajthatta. S e ponton gyengének mutatkozott az Urbárium, amikor a makkbért konkrétan nem szabta meg, csupán annyit mondott, hogy a jobbágy más falubelieknél 6 krajcárral kevesebbel tartozik darabonkint, a pusztai erdőket illetően pedig anynyit fizessen, amennyiben meg tud egyezni földesurával. A jobbágy haszonvételeivel kapcsolatban súlyos földesúri visszaéléseknek kívánt az Urbárium gátat vetni, amikor a paraszt adásvételi szabadsága mellett tört lándzsát. Hangoztatta, hogy a jobbágy bárkitől vásárolhat s bárkinek szabadon eladhatja termését; ebben földesura ne háborgassa, elkobzással, veréssel, pénzbírsággal ne sújtsa. Tilos az uraságnak a terményeket illetően a paraszt kirekesztésével vagy szorongatásával monopóliumot gyakorolni. Elővételi jog azonban a jobbágy áruba bocsátott javait illetően saját szükségletére megilleti, ha a szabad egyezség szerinti árat készpénzben tüstént lefizeti (s nem a jobbágy adójába kívánja majd beszámítani). S az elővételi jog nem jelenti azt, hogy a birtokos eltilthatja jobbágyát attól, hogy feleslegét máshova vigye értékesíteni, vagy hogy ebben feltartóztathatja őt, sem pedig a máshonnan jövő vevők távoltartását; igaz mértékkel mérve, köteles megadni készpénzben ugyanazt az árat, amit mások ígérnek jobbágyának. Másrészről pedig maga nem kényszerítheti a jobbágyra termeivényeinek megvételét vagy eladását, kimustrált marhájának kimérését. Ugyancsak tilos a jobbágyot arra erőltetni, hogy az uraság romlott borát vagy bármiféle más italát hordó- vagy icceszámra eladja, kimérje; az ilyenért a paraszt semmi felelősséggel nem tartozik. Ót illeti a bormérés Mihály-naptól György napjáig, ha szőlőhegy van a faluban, karácsonyig, ha nincsen; ezeken az időhatárokon túl tapasztalt kocsmáitatásért elkobzás és 3 napi robot a büntetése. De ha szőlőhegy van a faluban, az urasági bormérés ideje alatt is hozhat be onnan bort saját fogyasztásra. Viszont ahol a földeséirnak utazók megszállására alkalmas vendégfogadója van, ő egész éven át mérethet ott mindenféle italt. Pálinkát és sört egyébként is csak az uraság főzethet s áruitathat - jelenti ki az Urbárium; viszont