18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

lásból lassanként újjáéledő vidéken, a kötetlenebb élethez szokott alföldi parasztság vándormozgalmai: mind fékező hatással voltak az úri felsőség és kizsákmányolás kiépítésére. Az első időben a földesúrnak még csínján kellett bánnia birtoka népével: az ország más részein mindennapos, de itt a múlthoz képest szokatlan megterhelés könnyen elszéledésre indíthatta jobbágyait, megbonthatta apránkint igazodni kezdő soraikat. Erre az időszakra a töröktől visszahódított vidéken nemcsak a parasztság viszonylag csekélyebb megterhelése jellemző: megfigyelhető az is, hogy a földesurak gyakran olyan szolgáltatásokat rónak jobbágyaikra, melyeket a községnek közös, egyetemleges felelősséggel kell teljesítenie.

0 így teszik jobbágyaikat magukat is érdekeltté abban, hogy szökés, elvándorlás révén számuk ne csökkenjen, hisz ezzel az egyesre eső hányad súlya növekednék; a közös teherviselés tehát alkalmas arra, hogy egybefogja, együtt tartsa a birtokos alattvalóit. Abban pedig, hogy a szolgáltatások nagyra ne nőjenek, nem csupán a helyzetből adódó józan úri megfontolásnak van része: határt szabnak itt a földesúr háztartásának s gazdaságának szükségletei is. Nem egyszer találkozunk a természetbeni járandóságok olyan meghatározásával, hogy a falu népe az urat s háza népét - odajöttükkor vagy egyébként is - minden konyhára valóval ellátni köteles. S főképp a munkajáradék dolgában mondható szinte általánosnak, hogy nem napok száma szerint szabják meg, hanem jobbára a kúria, udvar, major körüli tennivalókat, a lassanként kialakuló allodium művelését írják elő; az időkeret megjelölése még akkor is hiányzik, ha egyes konkrét munkafajták elvégzéséről van szó. Amikor például 1768-ban az egyes falvak bíráit s véneit megkérdezik: hány napi úrdolgára kötelesek, maguk csak nagy utánaszámolással tudják összerakosgatni: hány napba is telik egyik munka elvégzése, hány a másiké. Csak lassanként válik a falu népe előtt világossá: milyen veszedelmeket rejt magában főképp a robotnak ilyen nem számszerű körülírása. Amint ugyanis a földesúr igényei növekednek, amint az árutermelés bontakozásával majorságának kerete kitágul, az ilyenfajta előírás, mint: a majorság körüli tennivalókat elvégezni, az allodiális táblát megművelni kötelesek - a munkajáradék fokozásának szinte korlátlan lehetőségeit teremti meg/ A magyar uralkodó osztály ugyanis azt a felfogást vallotta, hogy kénye-kedve szerint bánhat jobbágyaival s aknázhatja ki a bennük rejlő erőforrásokat.

8 Harmadfél évszázad óta a nemesi alkotmány sarkalatos tételének számított, hogy amint Werbőczy leszögezte - a föld tulajdonjoga az uraké, a parasztot abból semmi sem illeti, csupán munkájának gyümölcse.

9 S a rendeknek gondjuk volt rá, hogy ennek a XVIII. század közepén még nagyobb nyomatékot adhassanak - ellenszolgáltatásképp azért, hogy Mária Terézia trónjának megmentésére hathatós segítséget nyújtottak. Amikor az 1741 : 8. tc.-ben ismételten leszögezték örökre szóló mentességüket az adófizetés alól, ez a kiegészítő „ne onus publicum fundo quoquo modo inhaereat" kitétellel együtt azt jelentette: a föld nem is lehet más"'Wellmann: i. m. 52-55. I. - Mokkái: i. h. 131. 1. 7 Wellman

mImre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt. Bp. 1955. 28. 1. 8

Nyíltan hangot adott ennek az ország egyik legtekintélyesebb földesura: gr. Batthyány Ádám tárnokmester: szerinte a földesúr nap mint nap tetszése szerint robotra, hosszú fuvarra hajthatja jobbágyát. Idézi Eckhart Ferenc: Mária Terézia és a parasztkérdés. Klebelsberg-emlékkönyv, Bp. 1925. 505. 1. - Uő: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1760-1790-ig. Századok 1956. 77. 1. "Tripartitum, III. 30.