18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

hogy nyűzzák-nyomorgassák a föld népét; Prileszky már szükségesnek látta, hogy ha nem fegyelmezi meg őket a földesúr, a vármegye mint az adózók törvény szerinti védelmezője kérjen tőle elégtételt a szegénység számára. Ugyancsak érzékenyen érintette a falubelieket, mikor népes állatállományával szűkre szorította a községi nyájakkal közös legelőt. Ebben a tekintetben különösen abban a sűrűn előforduló esetben vált sűlyossá a helyzet, midőn a falu több birtokost uralt, s közöttük nem volt konkrétan felosztva a határ. Erőszakos birtokszerzők nem sajnáltak áldozatot, hogy ilyen helységekben bármilyen csekély, akár csak egy jobbágy teleknyi hányadra tegyenek szert. így ugyanis lehetővé vált számukra, hogy a közös erdőt birtokos társaik rovására éljék, s tetszésük szerint hajtassanak népes nyájakat a közös legelőre.

42 Még inkább sértette a közösség érdekét és hatáskörét, midőn a közös legelő egyik, méghozzá a legjobbak közül való részét saját gazdasága számára magának foglalta az uraság. Prileszky szükségesnek tartotta figyelmeztetni a földesurakat: a nép elnyomatása származik abból, ha a legelő jelentős részét sajátítják el; szükség esetén megtehetik ugyan a Hármaskönyv értelmében, de olyan mérséklettel tegyék, hogy cenzust és munkát szolgáltató s a közterheket viselő jobbágyaik igásállataikkal együtt megmaradhassanak. Jellemző arra, mennyire zokon vette a nép a közös legelő egy részének elkanyarítását a földesúr saját hasznára, hogy parasztmegmozdulások során az elsők között azoknak a kerítéseknek leszaggatására került sor, melyek az ilyen uraságnak lefoglalt kaszálókat, szántóföldeket oltalmazták. Küküllő megye is az ellen rendelt kártérítésen fölül 12 forint büntetést, hogy helyenként egész falustul, sőt szomszéd falustul mentek rá magánosok önkényesen fölfogott rétjére, s rontották-vesztegették azt s más tilalmasokat - nyilván abbeli felháborodásukban, hogy létesítőik egyéni érdekből a közöst csorbították, s szembehelyezkedtek a „közönséges" határozattal elrendelt határszabadítással. Székelyföldön nemes ember panaszára, hogy nyomásba forduló határrészen a község nem tartja épségben egyéni tilalmasnak felfogott kaszálóhelyét, a falut elégtételadásra szólították fel, a közösségi rend semmibe vételével arra hivatkozva, hogy a panaszos nemes lévén, a magáén szabadon cselekszik.

43 Elsősorban a falu gazdasági önkormányzata, a törvényéhez igazodó közös művelési rendszer szenvedett sérelmet, midőn a földesúr a szabad élő föld rovására tett foglalással a parasztdűlőktől elkülönítve rendezte be gazdaságát; így ugyanis a közös művelési és legeltetési kényszerből kiszakadt a faluhatár egy darabja. Ha viszont a puszta telkek igénybevételével, esetleg művelés alatt álló jobbágytelek elfoglalása révén terjeszkedett, vagy pedig mint kisebb birtokos beérte azzal, hogy jobbágyai a maguk földjei sorában vessenek neki kívánsága szerint, akkor az egységesen irányított kötött gazdálkodás rendjén nem esett csorba, ám annál inkább az úrbéres földek sértetlenségén. De ha szántó- és rétdarabjai a parasztdűlőkben, a jobbágyföldek közé ékelődve terültek el, a birtokos űr különösen nehezen békült meg azzal, hogy jószágát 42

MQ£I. 287, 320, 342, 349, 363, 463-464, 482, 585, 595, 598, 610, 631-632, 644, 668. P. Prileszky: i. m. 18-20, 33, 38. Szabó I.: A jobbágy birtoklása. 22. Uő: Tanulmányok. 189, 194, Soós I.: A jobbágyföld sorsa. 80-83. /. Wellmann: Lockerung des Flurswanges. i. h. 282-288. 4S

CSI. 335, 442, III. 352, IV/1, 834. SzO 393-394. Vörös Károly: Az 1765-66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez 1711-1790. 313-314.