18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

nyaira, értelmes öregek életismeretére építő, helyi szokásjogot híven őrző és továbbadó falusi bíróság volt alkalmas, mint az úriszék, s ez gyakran élt is az alkalommal, hogy a parasztok helyi gyakorlatára, szokásaira, józan ítélőképességére támaszkodjék. Kivált a megalakuló úriszék korai időszakában tanúskodott „probi viri", fogott bírák, jobbágyokra is számító döntőbíróságok sűrű igénybevétele arról, hogy a földesúri törvénykezésben szükség volt a falu népének közreműködésére. Gyakran fordultak paraszti bírótársak tanácsához, esetenként a legfontosabb ügyekben is kifejezetten nem nemesek részvételét írták elő az ítélkezésben. A helyi szokások kötelező alapul vételén túl esetenként arra is indíttatva érezte magát az úriszék, hogy a közösség kívánságára olyan üggyel is foglalkozzék, mely túlterjedt hatáskörén, s jó hasznát vette annak, mit számára a helyszín, a társadalmi környezet adottságainak, a falu belső életének tüzetes ismeretében tapasztalt elüljárók, a község véneinek véleménye nyújtott. A kántortörvény, melynek tanácsában falusi bírák, esküdtek, hegymesterek s már községtagok nemegyszer többséget alkottak, szinte a tapasztalatok közvetítőjének szerepében tűnt fel a helyi szokásjogra szilárdan építő falu füstje s a még bontakozó úriszék között a hagyományoknak s az eligazítás módjának továbbadásában. A korai időben még maga az úriszék is népes gyülekezet volt, a parasztság számos képviselőjének közreműködésével hozta döntéseit, nyilván nem azért, hogy - mint olvassuk - ítéleteinek a jogszerűség látszatát kölcsönözze, hogy azokat a valóságosnál igazságosabbnak tüntesse föl (erre a pallosjoggal rendelkező nagyúrnak nem volt szüksége), hanem hogy a nép tapasztalataira támaszkodhassék. Amikor az úriszéki bíráskodás - a 16-17. században - virágkorát érte s működése a legnagyobb súllyal nehezedett a falu életére, ennek szokásai akkor is folytatódtak, s nemcsak a maga belső életében: szükségszerűen a föléje kerekedett úri joghatóságon keresztül is érvényre jutottak. A nemesség egymás közti pörösködését leszámítva s a városok falain kívül valójában a folyamatos paraszti bíráskodás alkotta az ország igazságszolgáltatásának a nép nagy tömegeit átfogó alapszövetét.

40 A szokások meghatározó erejét akkor sem lehetett teljesen kiiktatni a falu életéből, midőn a felvilágosodott abszolutizmus jegyében beavatkozó állam, a 18. században legmagasabb fokát elért földesúri elhatalmasodásnak gátat vetve, maga lépett föl fő tényezővé a paraszti sors alakításában. *** "'ilármaskönyv , III. 26, 30. P. Prileszky: Opusculum, i. m. 40, 48, 83, 101, 103, 114. P. Prileszky: Quadripartitum, i. m. 22. Corpus juris, I. 114./. Szegedi: i. m. 58, 225-226, 816-830, 836-844. MGSz 1898. 172; 1900. 128. Hajnik L: i. m. 17, 97, 101-102. Sinkovics L: A magyar nagybirtok, i. m. 23. Meznmcs L: i. m. 27-28. Szabó L: Az 1351. évi 18. te, i. h. 432-433. Schwab M.: i. m. 6-7, 24-26, 28-30, 40-41, 49-113. Szoika K: i. m. 24-25, 47-53, 61. Kérészy Zoltán, i. h. 250-251. Imreh /.: Székely falutörvények, i. m. 25-27 (büntetés jár annak, ki a falusi bíróság döntéséhez nem tartja magát, s tilos ez ellen nemeshez fordulni). Szabó /.: Tanulmányok, i. m. 274-275, 283-285, 289. Eckhart F.: Falu füstje, i. h. 258-260, 262-264. Székely Gy., i. h. 308. Eckhart F.: A földesúri büntetőbíráskodás, i. m. 10-11, 13-14, 18-20, 22-24. Úriszék, i. m. 41, 130, 138, 295, 338, 466-467, 662. 743-744, 884, 1004, 1009, 1011, 1014, 1023. Degré A.: Úriszéki eljárás, i. h. 103-104, 108-109, 112, 114, 116-117, 119-126. Szabó I.: A középkori... 92, 95, 99, 102. Varga].; Jobbágyrendszer, i. m. 476. Imreh I.: A rendtartó székely falu, i. m. 49, 60, 63, 65. Maksay F, i. h. 368-369. IIa B., i. h. 339-344, 351-352. Bolla I.-Horváth P., i. h. 18-20, 22. Kállay István: Úriszéki iratok az Országos levéltárban. Levéltári szemle 1979. 215-223.