18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

fizetett díj meg sem közelítette a bérelt birtok jövedelméhez arányított bérösszeget. E szorgalmi földek bírásában a legmagasabb fokon mutatkozott meg a parasztnak az örökös jobbágyság, a személyes kiszolgáltatottság idején is a tulajdont megközelítő, az „incapacitas,, fogalmával össze nem férő birtokjoga. S bár a Hármaskönyv szerint nem illette meg több munkája dijánál s gyümölcsénél, a jobbágytelek szokás szerint való öröklődése ugyancsak a parasztot földjéhez változatlan erővel fűző szálakról tett bizonyságot. Arra is akadt példa, hogy jobbágy nemesi fundust vásárolt, s ebben az úriszék nem is látott kivetnivalót; bírságot csak azért rótt ki, mert engedélyt nem kért rá a paraszt. Igazán gondot az okozott itt a földesúrnak, hogy a nemesi föld bírása alkalmat ad a jobbágykötelékből való kibontakozásra. A fő ellenintézkedés ezért kezesek állításának előírásából állt - az ellen, hogy jobbágy nemesi földet ne bírhasson, semmi sem történt.

36 Nem igazolódik be tehát a parasztnak birtokjogától való teljes megfosztottsága abban az időben sem, amikor a földesuraság, a Hármaskönyvet zászlajára tűzve, valóban elhatalmasodott a faluközösség s az egyes jobbágyok fölött. Werbőczy korántsem „az életből, az élet által kialakított szokásokból merítette" a nemesség által alapvetőnek tekintett tételét, hogy a föld egészének tulajdona a földesurat illeti; könyvében nem a paraszti birtok hagyományos rendszere kapott a jogtudós tekintélyének súlya révén aranyfedezetet, annál kevésbé jutott istápoló szellem szóhoz általa. De nem is a bosszú érzése: az indulat hevénél sokkal inkább a földesúri érdeket szolgáló megfontolás, pőre célzatosság diktálta a Hármaskönyvnek s a törvénynek a parasztságra nézve kárhozatos szövegét. Ám a mély gyökerekkel nem rendelkező „szokásjogi" konstrukció az évszázadokra visszanyúló valóságos szokások szerves, terebélyes együttesét mindenestül nem tudta maga alá gyűrni, a paraszti birtoklás ellen intézett hirtelen frontális támadás nem ért el teljes eredményt. A Hármaskönyv nem is vállalkozott arra, hogy kimondja: a jobbágy nem rendelkezik birtokbírhatási joggal. A római jog hatása inkább kifejezésekben nyilatkozott meg, s annak hangsúlyozása, hogy a jobbágyot az „örökségből" semmi rész nem illeti, a földesúr számára nem jelentett teljes és kizárólagos uralmat a föld felett. A falu szokása A faluközösség életét meghatározó szokások, törvények eredetének megítélésében ugyancsak nem hiányzik az eddigi kutatási eredmények ellentmondásossága. Azzal a megállapítással szemben, hogy a törvényt a földesúr adta a falu kezéw

Hármaskönyv III. 30./. Szegedi: i. m. 225-226, 836-840. MGSz 1898. 170-172. NyulásziJános: A falusi jogközösségek. (Magyar jogászegyleti értekezések. XXXII. 6. 256. sz.) Budapest 1906. 4. Degré Alajos: A szomszédok öröklése és a szomszédi elővásárlás: jog kialakulása. In: Illés József-emlékkönyv. Szerk. Eckhart Ferenc és Degré Alajos. Budapest 1942. 129-136. Szabó I.: A jobbágy birtoklása. 8, 21, 35-39, 41-46, 49, 55-56, 58-59, 62-63, 77. Sinkovics L, i. h. 32. Szabó L: Tanulmányok. 156, 164, 193, 195, Székely Gy.: i. h. 97-100. Úriszék. 275-276, 360, 743-744. Eckhart F. (i. m. 20.) a szőlőátruházással kapcsolatos úriszéki ítélet szövegét magyarul úgy adja vissza, hogy „a földesúrnak való felkínálás meg kell, hogy előzze az ország joga szerint az ilyen szőlők eladását", holott az csak értesítésről („admonere", „ad notitiam domini terrestris semper dare") szól, nem utalva arra, hogy ez előzetesen történjék, semmiképp sem felkínálásról. Nem fogadható el tehát a levont következtetés: „Ezzel eltemették a jobbágyok régi szabadságát azon a vidéken." - Varga János: Jobbágyrendszer, i. m. 484-489, 494-495. Bónis Gy.: i. m. 87-89, 92.