18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében
ban elbukott parasztság jogai dolgában? Erre nézve az sem nyomott semmit a latban, hogy a szöveget az országgyűlési rendek vita nélkül fogadták el, a király pedig nem adta ki további tanulmányozásra, hanem egyszerűen kijelentette, hogy a Hármaskönyv minden tétele igazságos, a tisztességgel megegyező s az ország jóváhagyott szokásait és jogait helyesen tárgyalja és fejezi ki. Már a század derekán azt állapították meg a Quadripartitum szerzői, hogy Werbőczy műve nem kevés dolgot teljesen mellőzött, amit nem kellett volna elhagyni, vagy pedig másképpen tartalmaz, mint ahogy azt az isteni jog, a természetes méltányosság s az országos gyakorlat megkívánni látszott. S valóban, a Hármaskönyv kétségtelenül az addigi szokásjoggal ellenkező tételt tett a nemesség szemében törvényerejűvé a parasztság helyzetének legalább két életbevágó vonatkozásában. Mert először is ha már sor került is helyenként és időnként a jobbágyok szabad költözésének korlátozására, föltétlenül a hagyományos szokásba ütközött, amit Werbőczy épp a jobbágyok sokféle szokásának a régi gyakorlatnak megfelelő kötelező erejéről szóló titulusban fejtett ki: hogy a szabadságnak addig élvezett kiváltságát, melyhez képest tetszésük szerint költözhettek, amikor és ahova akartak, az elmúlt nyáron lázadásuk s az egész nemesség ellen hirtelenében történt fölkelésük miatt örökös hűtlenség bűnébe esvén, teljesen elvesztették és földesuraiknak immár teljes és örök jobbágyi állapottal vettettek alá. Tudjuk, ezt a tételt Werbőczy azalatt dolgozta teljesen át, míg műve az országgyűlés által kiküldött bizottság előtt feküdt. „A Hármaskönyv eredeti szövegében a röghözkötöttség nem volt benne, hanem a szabadköltözés joga. Werbőczy maga mondja el hogy a szabad költözés jogát azért kellett megváltoztatnia, mert a törvényhozás azt 1514-ben megváltoztatta, s csak akkor vette bele az örökös rabságot, ... saját szavai szerint az 1514-es törvényhozás intézkedéseinek tett eleget, amikor a röghözkötöttséget megállapította." Föltehető másodszor, hogy a „tertiae trigesimus" is a meglevő gyakorlattal ellentétben, megtorlásképp kapta a parasztot a föld tulajdonából kizáró értelmét. Ennek a címnek két utolsó szakasza szorosan véve a szőlő és az irtásföld elidegenítésére vonatkozott, 33 melyeket később is szinte tulajdonaként bírt a paraszt - annál inkább tehát eredetileg. S aminek megfogalmazásában nyilván ugyancsak fő része volt a Hármaskönyv szerzőjének: a parasztokat sújtó 1514-i törvénycikkek sem tükrözték híven a szokásjogot, amikor a jobbágyok földesúri terheit újonnan meghatározták. Különösen a robot megszabása jelentett elkeserítőn újat a parasztságnak nemcsak mennyiségében, hanem azáltal, W I Iármaskönyv, prológus 2, 10, 12, II. 4, 6, III. 25, 30. Quadripartitum opus juris consueludinarii Regni Hungáriáé. Zagrabiae 1798. VI. J. Szegedi: i. m. 818. stb., 840. Werbőczy István Hármaskönyve. Fordította stb. Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Budapest Ä 1894. XXII-XXX. Fraknói Vilmos: Werbőczy István életrajza. (Magyar történelmi életrajzok.) Budapest 1899. 55-57, 84-85, 87, 96, 99-101, 342. Schiller Bódog: A Hármaskönyv jogforrástana, (jogi értekezések. Szerk. Balogh Jenő. 6. füzet.) Budapest 1902. 32-33, 35, 37, 39-40, 45. Grosschmid Béni: Magánjogi előadások. Budapest 1905. 219-220, 233-235. 243-244, 255-256, 260-261, 297-299, 301, 343-344, 353-354, 398-399, 406-407, 497, 572-574, 576-578, 582, 584-586, 639, 660, 711. Váczy Péter: Immunitás és jurusdictio. A Bécsi Magyar Tudományos Intézet évkönyve I. 1931. 25. Illés József: Werbőczy és a Hármaskönyv. (Magyar Jogászegylet könyvtára. 22.) Budapest 1942. 5, 8, 15. Bónis György: Törvény és szokás a Ilármaskönyvben. (Universilas Francisco-Josephina Kolozsvár, Acta juridico-polilic a. 2.) Kolozsvár. 1942. 3-4, 8-20. Szabó István: Az 1351. évi 18. törvénycikk. In: Emlékkönyv Szentpéten' Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Budapest 1938. 432. Úriszék, i. m. 14. Varga János: Jobbágyrendszer, i. m. 183-185. Bónis György. Középkori jogunk elemei, i. m. 260.
