18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében
szabad parasztföld és szabad parasztbirtokjog is." Ehhez csatlakozik annak körülírása, hogy a falu földjének birtoklására és használatára vonatkozó szabályokban megtestesülő szokások hogyan jöttek létre. A Hármaskönyv 15., sőt 14. századi jogi tradíciókat folytató följegyzések anyagát alakította s fejlesztette tovább a gyakorlati jogász biztonságával. Amit Werbőczy a jobbágy birtoka fölötti rendelkezési jogáról „megállapított, az élet által kialakított szokásokból merítette... Ez pedig azt jelenti, hogy az újkor századaiban is - most már a Hármaskönyv súlyától is támogatva - a középkori jobbágybirtokon szokás útján kifejlődött szabályok éltek tovább." A Hármaskönyv megörökítette a középkorban kialakult birtokjog alapvonásait s „a jog vitathatatlan kútfőjének tekintélyével táplálta a jobbágybirtok régi rendsze24 ret . Hasonló képet kapunk a falu önkormányzatáról. „A földesúr a valóságban nem csupán a falu törvényeinek megállapítása, a közösség szervezetének meghatározása terén avatkozott a falu önkormányzati életébe, hanem a faluszervezet működésére nézve is ellenőrzési jogot, sőt irányító szerepet tartott fenn magának." „A törvényt... a földesúr adta a falu kezébe... Alapjában véve tehát a földesúri hatalom szabta meg azokat a kereteket, melyek között a falu önkormányzata működhetett, s rendelkezései nem csupán az önkormányzat működésének eljárását állapították meg, hanem belenyúltak a közösség életébe is, a jobbágyság faluszervezeténck viselnie kellett a földesúri hatalom felsőségét." „A jobbágyok felett érvényesülő földesúri hatalom... mintegy kézen fogva vezette a falu önigazgató irányú munkáját. A falu önkormányzati élete a földeséiri hatalom kezében forgott, ... a földesúrnakjobbágyain nyugvó joga írta elő, hogy a földesúr a falu önkormányzatának ellenőrzésében és vezetésében is szerepet vállaljon." „Igényt tartott arra, hogy az egész faluszervezet érezze tőle való függését... A falu önkormányzata tehát mindenkor a földesúri hatalom nyomását viselte." „A paraszti önkormányzatok a földesúri hatalom gyámkodását és ellenőrző szerepét nem vethették le." A mezővárosokkal ellentétben a falu nem szólhatott bele, hogy ki léphet a közösségbe s ki távozhat belőle; e téren a földeséiri hatalom „elvonta vagy már eredetileg sem engedte meg a faluszervezet autonóm működését". Sőt olyan vélemény is akad, hogy „a községi jogok teljessége valaha egyedül a vármegyét illette, gyakorlásukat csak úgy engedte át az egyes nemesi községeknek s a földesűri hatóság közvetítésével az úrbéreseknek, mégpedig partikulárisán változó mértékben, az elöljárók hatáskörét tárgyi és személyi tekintetben korlátozva". 2 "' A falu népének ügyes-bajos dolgait illető igazságszolgáltatás terén ugyancsak homályban marad a községi bíróság önálló illetékessége: a falu színéről, füstjéről vagy székéről, bár futó említése nem hiányzott, úgyszólván tudomást sem vett jogtörténetírásunk. Annyira, hogy a 16-17. századi földesúri büntetőbíráskodás kutatóját teljes meglepetésként érték a források „füstökre kívánják a törvényt", „füstire M Szabó István: Nemesség és parasztság Werbőczy után. In: Úr és paraszt a magyar élet egységében. Szerk. Eckhardt Sándor i. m. 47. Uő: A jobbágy birtoklása, i. m. 5-7, 77. Uő: Tanulmányok, i. m. 161. Bónis György: Középkort jogunk elemei. Római jog, kánonjog, szokásjog. Budapest, 1972. 260. Alsó László: A nemesi község hatósága és szervezete. Budapest, 1928. 4-6. (Idézi már Kring Miklós: A községi közigazgatás történetéhez. In: Emlékkönyv Szentpéter)' Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Budapest, 1938. 238.) Szabó I.: Tanulmányok. 267, 286, 288, 291. Bónis Gy.: i. m. 86. Szabó I.: A középkori magyar falu, i. m. 90-92.
