18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

gyakori aszály hatására. Nem csupán a többi közföldet kellett tehát szükség szerint az állatállomány rendelkezésére bocsátani: nem haboztak az egyéni művelés alatt álló határrészeket is megnyitni előtte, mihelyt azok eredeti rendeltetésének megfelelő megmunkálásában és termésében még vagy már nem tehetett kárt. Időről időre eszerint - legföljebb az irtásföldek és a szőlő kivételével - legelőül szolgált valamennyi része a határnak. Alig indult a fű kora tavasszal sarjadásnak, siettek nemcsak a legelőre: a rétre is ráterelni a tél megpróbáltatásait csak üggyel-bajjal túlélő, legyöngült jószágot. Csupán április végén - május elején hajtották ki a rétről, hogy ott a fű június végéig - július elejéig kasza alá nőhessen. Közben a természetes legelőn kívül nyár eleji feltöréséig az ugar, s ahol volt, részben az erdő is legelőül szolgált. Majd - ha, amint az gyakran megtörtént, lemondtak arról, hogy sarjúnak valót hagyjanak - ismét a rét s azután a tarló szabaddá tétele segítette ki a nyájakat a legelni valónak megfogyatkozásából. Tovább a magához térő természetes legelőn kívül őszi szántásig újból az ugar s az erdő nyújtott a jószágnak valamelyes táplálékot. Téli fagyban a juhnyájat buján zöldellő gabonavetésre is ráeresztették, s olykor az irtványok sem maradtak zárva a legelő jószág elől, sőt helyenként, főképp szüret után, a szőlő sem, pedig tiprását a tövek ugyancsak megsínylették.

1

' Nem elég, hogy a faluközösség tagjainak szétszórt szántóföld-darabjain a gabonatermesztés igényeit szolgáló művelési kényszer kötötte gúzsba az egyéni törekvéseket: ráadásul behordás, betakarítás után a közös nyájak prédájául kellett engedniük rét- és szántóföldbirtokaikat. Az állattartás kívánalmai akkora súllyal jutottak érvényre a nyomásos gazdálkodásban, hogy a kaszálónak sarjéinyeréstől függően az esztendő mintegy 50-60%-ában, a szántóföldnek pedig két-, illetőleg háromnyomású rendszerben 60, illetőleg 50%-ában a legelő jószág rendelkezésére kellett állnia. Megokolásban persze, hogy a szántóföld (a tarló és az ugar) s a rét legeltetése hasznos, nem volt hiány. A jószág által elhullatott trágyán kívül arra is történt hivatkozás, hogy a keményre taposott földben nem terem annyi féreg, viszont annál jobb bűza fejlődik rajta. S amint az ugar meghonosodása előtt a parlag hol szénatermesztésre, hol legelőül szolgált, az állandó rétek, kaszálási igény nélkül magukra hagyatva, legelővé alakultak át. A Körös és a Berettyó vidékén kaszálót legelővel abban a hagyományos felfogásban váltogattak, hogy a rétnek használ a legeltetés, a fű nagyobbra nő, ha jószággal megjáratják. A Kiskunság legjobb rétjeit göbölyjárásra fordították, a telelőnek szánt pusztákat pedig nyáron át nem kaszálták, hogy ott a jószág télvíz idején dús avarfüvet legelhessen. Ugyancsak téli legelőnek maradtak Heves megye Tisza menti rétségei, ha őket a folyó árja el nem borította. Csak a sertést iparkodtak távol tartani a kaszálótól, mert túrásával használhatatlanná tette.

18 I7

CS I. 334, 465, IV/1. 855-856, 872. P. Prileszky i. m. 24, 29. MGSz 1900. 128. Karcsú A. A.: i. m. II. 52. - A Jászságban a kukorica lörését is tiltották mindaddig, míg annak idejél a tizedesek meg nem hirdették (Fodor F.: i. m. 277.), nyilvánvaló összefüggésben azzal, hogy mihelyt a törés végbement, a lábon álló kukoricaszárakra a jószágot nyomban ráhajtották. Vö. Hofer Tamás: Hajdúböszörményi földművesek karámja. Ethnographia 1956. 503. A szüret idejét is egységesen szabták meg a széílőhegyen; meghatározása nemegyszer a vármegyétől is függött, tekintettel arra, hogy akkor törvénykezési szünetet tartoltak. I8

CS I. 334, 367, III. 342. P. Prileszky: i. m. 20-21, 24. DornerB.: i. m. 127-128. E.Jekelius (hrsg.): Das Burzenland. Ilermaniistadt, 1929. V/l. 158. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása. (Néprajzi füzelek. Szerk. Györffy István. 6.) Budapest, 1936. 35, 41, 202-203. Uő: Változás-vizsgálatok a népi áilal-