18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)
vetélés címén eladtak, „dög által elveszett" 6, míg 90-et fejtek, közülük 50-nek a hasznát egész, a többi később borjazóét fél évre számították évi 16—16 icce vaj és 25-25 font vaj termeléssel, ami - tehát csupán az uradalomnak járó rész - kb. 500 1es tejhozamnak felel meg. Összesen tehát 1120 icce vaj és 1750 font sajt jutott az uradalomnak, ebből 487 iccét és 142 fontot fogyasztott el az udvar, 707 icce vaj vasas döbönökben állt, míg a svájczeros 143 iccével maradt adós. 97 II. Antal alatt megszűntek a természetbeni jövedelmek, mert azonnal elrendelte, hogy Gödöllőn is „alle Mayrhöfe in Schweytzereyen" kell bérbe adni; ezóta nem kaptak kenyeret a „mulgio"-k, megszűnt a majorosgazda tisztsége s helyébe lépett a helveta, aki tehenenkint 3.50 frt-ot és 16 icce vaj helyett iccénkint 45 dénárt fizetett, úgyhogy a 120 tehén és 4 bika évi 1284 frt hasznot hajtott az uradalomnak, amelynek ezen felül a borjak negyedrésze járt. 98 Utóbb mindez újra saját kezelésbe került, Eszterházy tenyészbikákat vásárolt s így már ő alatta fejlődésnek indult a babati tehenészet, amelyet nem győzött eléggé bámulni az 1830-as évek angol utazója. 99 Ekkor már csupa pirostarka svájci tehenet fejtek itt, aminthogy az ökrök jelentékeny része már 20 évvel azelőtt is a nyugati fajtából került ki. II. Antal idején többnyire hiába próbálkoztak azzal, hogy a szilaj gulyából fogjanak be üszőket a tehenes keze alá, cserében a meddő szelíd jószágokért, mert ez nem bírt a féktelen, félvad állatokkal s kénytelen volt visszaküldeni őket „ob ferocitatem". A magyar marhának svájci bikával való ilyen keresztezése tehát nem járt a kívánt eredménynyel, arra pedig nem történt kísérlet, hogy tejhozamát saját körén belül fokozzák, sőt igás munkára is idegen, lengyel ökröket vett az uradalom - elég helytelenül. 100 Ezzel kezdetét vette a magyar-erdélyi marhának az idegen fajták mögé való visszaszorulása. A kezdetben egyeduralkodó marhatartás a 80-as évektől kezdve fokozatosan tért vesztett a juhtenyésztés előnyomulása következtében. Amikor az uradalmat bejáró Benyovszky 1799-ben azt a megjegyzést tette, hogy a „helvetiák" helyén jóval több hasznot hozna egy-egy juhmajor, csak kora általános felfogásának adott hangot. A XIX. század elején már mindenki látta, hogy a gulyák és a ménesek helyét apránkint juhnyájak foglalják el, nemcsak ajobbágyok, de az intenzív gazdálkodás rovására is, mert a juh, azonfelül, hogy tartása csupán az őrzés és a nyírás költségével járt, mint az ugarlegelő kitűnő hasznosítója új erőt öntött a korhadt háromnyomáséi rendszerbe. Elfogulatlan szemlélők világosan látták ennek a visszaesésnek a káros következményeit: Berzeviczy már a XVIII. sz. végén észrevette, hogy „in Hungária utilius est dominibus terrestribus habere pecora in praediis, quam hominibus impopulatas possessiones" s 20 év múlva csak megerősítve látta magát véleményében: „Es ist traurig, wenn man das schöne Königreich Ungarn bloss als G. L., Svajczerbéli tehenyek számodássa. - Pankl a napi 4-4 l-es tejhozamot tartja közepesnek. -Vö. Townson, 231.; Pethe, 111/3. 122-28. ' G. L., Instruclion 1782. - Ugyanaz a folyamai jálszódott itt le, mint félszázaddal eléíbb Alsólendván. (Vö. Csapody, 46-47.) l!, Paget (I. 250.) „Vaccine drawing-rooms"-nak nevezi az istállókat („for cow-hauses I connol call them") s leírja, hog}' minden tehénről pontos takarmányozási és tejelési naplót vezettek. " G. L., Aestimatio pecorum cornutorum. - L. különben az állattenyésztésre vonatkozólag: G. L., Diarium aeconomicarum dispositionum, Protocollum resolutionum, továbbá a különböző Computus cum varus pastoribus, Computus pecorum et pecudum, Extraclus conferentialis-ok; továbbá H. L., Gödöllő 29: 721, 728-30, 30: 770.