18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)
bacséplés eredményét (secundum probam crux una dat), az ennek alapján kiszámított netto termést (dempta rata calcatorum secundum probam obvenire debuissent), végül - ez a rovat gyakran üresen maradt - a valóságos termést (in grano immensuratae sunt). A szalmatermés szempontjából figyelembejön az a körülmény, hogy kaparék (kusza) külön sehol sem szerepel, tehát valószínűleg ezt is kévékbe kötötték, míg a tarlón elmaradt kalászokat a szegényeknek hagyták. 3 ' Búzából 3-6, rozsból 3-7, zabból kb. 2 kereszt, árpából /2-I boglya esett 1 m holdra, egy-egy kereszt, illetve boglya pedig átlag 2.1, 2.7, 4.3 illetve 5.0 pozs. mérőt, azaz kb. 88, 105, 108, illetve 167 kg-ot adott. Utóbbi magas értékek és a holdankinti szalmatermésre vonatkozó rendkívül alacsony számadatok abban lelik magyarázatukat, hog) r egy kereszt átlag 30 kévéből állt (a mai 18-cal szemben) s ezek is jóval nagyobbak voltak a nyomtatás idején. 38 Érdekes ezzel összehasonlítani a dézsmagabona cséplési eredményeit: búzából kb.1.9, rozsból 1.8, zabból 3.3 mérőt ad egy kereszt, ami mutatja, hogy az uradalom, ámbár kénytelen volt a parasztok munkarendszeréhez alkalmazkodni, ilyen módon is nagyobb terméseket ért el, különösen a későbbi években. 39 Ami a szemtermést illeti, itt a kor szemlélete még nem ismerte a terméseredménynek más, mint az elvetett maghoz viszonyított kifejezését, amihez nekünk is alkalmazkodnunk kell. Amint a területre próbáljuk átszámítani a termést, kissé süppedékes talajra tévedünk. Az allodiaturák állandóan változó nagyságát nem vehetjük alapul, nemcsak, mert csupán egyes évekből van rá adatunk, hanem azért sem, mert az egyes nyomásokon belül nem ismerjük az egyes gabonanemek folytonosan ingadozó arányát. így hát nem marad más hátra, mint a vetőmag mennyiségéből kiindulni, ámbár okszerű gazdálkodás mellett ennek is a változó körülményekhez kellett volna alkalmazkodnia. 40 Gödöllőn azonban aligha voltak ilyesmire tekintettel, úgyhogy általánosnak vehetjük azt, hogy egy 1200 2 öles holdba 2 pozsonyi mérő búzát vetettek, ami, a búza hektolitersúlyát 75 kg-nak, a pozsonyi mérőt 56 l-nek véve 41 , kataszteri holdankint megfelel 112 kg-nak. Egyéb gabonaféleségekre tulajdonképpen nem vonatkozik az a megjelölés, hogy egy magyar holdba 2 mérő mag vethető; zabból természetszerűleg jóval többet kellett vetni, talán árpából is valamivel, de általában elfogadhatjuk Pankl előírását, hogy rozsból és árpából ugyanannyi vetendő, mint búzából (tehát kat. holdankint 104, "Györffy, 9. - Hasonló a franciaországi „droil de glanage" (1. Kulischer, Alig. WG. II. 74. = Josef Kitlisc/ier: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit II. [München u. Berlin, 1929]). Györfjfy, 8. - A sarlón kívül részben ez magyarázza, hogy eg)' robotos aratóra csak napi 30 kávét számítoltak. w Az allodiális termelés haladása különösen nyugaton látható jól: pl. Sárváron az 1700-as években 0-40%-kal több szemet ad a dezsmakereszl az allodiális kereszteknél, viszont 1781-ben már a „Pau"-keresztekből ver ki 30-100%-kal többet a csép. (Hédervár, Viczay-levéltár, Sárvár nr. 22. és 58.) 4ll Regéczen már elrendelik, bog)' mélyebb fekvésű, nedvesebb, kövérebb földön ritkábban vessenek. (Jármay és Bakács, 110. j.) "A pozsonyi mérőt Lederer (Századok, 1923-24: 149-50.) erre az időszakra vonatkozólag 53.3 l-nek veszi, míg Nelkenbrechers allgemeines Taschenbuch der Münz-, Mass- und Gewichtskunde (Berlin, 1858) 54.4 l-.nek. Ezekkel szemben Pankl pontos meghatározásaira (28.) támaszkodtam. - A gabonafélék hl-súlyára 1. Pankl, 36-37.; Udvardy János: Gazdasági regitlátziók tüköré (Pest, 1828) 79.; mindenütt a legalacsonyabb értéket vettem, mert sovány földről és nyomtatott, tisztátalanabb gabonáról van szó. A zabról egyébként többször említik, bog)' hiányos (azaz sok benne a léha szem), pl. az annonaria egyszer 158 pozs. mérőt von le ilyen címen s ezt „deperditta" jelzéssel teszik kiadásba.
