18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

ba, hog)' a bevetetlen földet a szél és nap „emészti", azt tartja, hogy a talaj a legelőből szívja magába a nedvességet; még komoly szakemberek is abban látják a hengerezés egyik fő hasznát, hogy rengeteg egeret és hasonló „állatocskát" öl meg.

1:> Gödöllőn csak tervezik hengerek beszerzését (1785),

16 de ha meg is valósulna ez, akkor is aligha növelné már a vízpazarlást, hiszen a felszín megporhanyítása híján a gyomoktól kizsarolt, legelő állatoktól keményre taposott földből amúgy is eltűnik minden nedvesség, úgyhogy egy-egy aszály végzetes következményekkel jár. Ha az utazóktól azt halljuk, hogy Gödöllő és vidéke „pretty well cultivated" és hogy ott (a XIX. sz. elején) „gute Beitreibung der Landwirtschaft" látható,

17 ezzel nem mondanak sokat. Bizonyos szempontokból előrébb lehetett szomszédainál, de alapjában véve mélyen gyökerezett a gabonagazdálkodás szélsőségeiben. Ha a gabonára rossz esztendő jött, nem volt más termény, ami a nagy jövedelemcsökkenést ellensúlyozta volna. „Man lebt nomadisch, bald im höchsten Überfluss, bald in höchster Not",

18 legfeljebb az ellentétes áringadozásnak jut kiegyenlítő szerep, de ez egyáltalán nem biztat az egyoldalúság megszüntetésére, intenzívebb munkát kívánó növények termelésére, amikor az ilyesmi - mint a mezőgazdaságban minden újítás - a termelési költségek fokozódásával jár.

19 Különben is csábítóan kényelmes a régi rendszer: a föld egyharmadát nem kell megmunkálni,

20 a gabonát meg csak el kell vetni és aztán aratásig nincs vele semmi dolog, „minden az áldott természetre hagyaték".

21 Kissé nagyon is jól illenek a magyar természethez a gabonatermeléssel járó munkának a szélsőségei, szeret virtuskodni az aratás nehéz munkájában s utána annál örömestebb henyél.„Dolgozik, való tsak nyáron", télen elhever a marha mellett hónapokig.

23 S hogy az állandó, kitartó dolgozásnak ez a hiánya nem csupán a háromnyomású gazdálkodás következménye, kitetszik abból, hogy az alföldi magyar a gabonatermelésen belül is megtalálja a munkák kevesebb munkával járó, gyorsabb és felületesebb formáit: a kaszálás'Tankl, 99-100, 25-26. I6

G. L., Meliorations Projekte = gr. Khuen-Iléderváry-család hédervári levéltárának gazdasági osztálya (a továbbiakban: G. L.). Townson, 207. = Roberl Townson: Travels in Hungary (London, 1797.) - J. E. von Thiele: Das Königreich Ungarn I. (Kaschau, 1833) 254. 1 Berzeviczy: Ungarns Industrie 8-9. = Gregorius Beszeviczy. Ungarns Industrie und Commesz (Weimar, 1802.) „Ha pénzi egyformán van, mind a kevésből, mind a sokból, minek ölné magát éjjel-nappal a sok munkával?" (Nagyváll, 349.) "'"„Mikor a régiek a föld-pihentetést bé-hozlák, nem kell gondolni, hogy nem tudták volna, hog)' ha a főidet illendő módon meg-mfvelik: szintiig)' terem, mint a kert. Tudták ők ezt; hanem az egész gazdaságot meg-gondolván, úgy találták, hogy mentül kevesebb munkával be-érik a főid-mívelést: annál jobban gazdálkodnak." (Nagyváli, 345.) 21 Horváth, III. 129. - A borról hasonlókép Szekfű: A magyar bortermelő 58. = Szekfű Gyula: A magyar bortermelő lelki alkata (Bp. 1922.); Szekfű Gyula: A magyar nagybirtok történeti szerepéről. Magyar Szemle II. (1928) - Schwartner a mezőgazdaság haladását abban látja, hog)' „fängt man an ... der Natur mehr oder weniger zur Hülfe kommen" (I. 280.) = Martin Schwartner. Statistik des Königreichs Ungarn I. (Ofen, 1809.) - Grellmann, II. 217-18. = H. Grellmann: Statistische Aufklärungen II. (Güttingen, 1797.) 22

„Um bewundert zu werden, arbeitet der Magyare aus Grossthuerei stark und bis zum Schweiss, aber er ist nicht immer dazu aufgelegt." (Csaplovics: Gemälde II. 6. = Johann Csaplovics: Gemälde von Ungarn II. (Pesth, 1829.) 2Ä

Theschedik, 175, 276. - Ilóman és Szekfű, VI. 226. = Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar törlénet I—VIII. (Bp. é. n.)