18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

A GÖDÖLLŐI GRASSALKOVICH-URADALOM GAZDÁLKODÁSA (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre) IV. GAZDASÁGI ÉLET 1. Földművelés Az uradalom fő terménye mindvégig a rozs maradt; Gödöllőnek ma is ez a kenyérnövénye, úgyhogy a lakosság búzának

1 nevezi, mint ahogy a XVIII. sz.-i gabonaszámadások triticum néven foglaltak össze búzát, rozsot, kétszerest. Két fajtáját termelték: a közönséges és a nagy szemű gazdag rozsot (siligo opulens)

2 utóbbi, úgy látszik, gödöllői nevezetesség volt, mert Grassalkovich vetőmagot adott belőle kölcsön az esztergomi érseknek és egy Erdődy grófnak. A rozstermés 20-60%-át tette az összes gabonatermésnek s mellette a másik kenyérnövény (tönkölyt soha nem termeltek) teljesen háttérbe szorult: búzát csak az agyagos mácsai és kartali földekbe volt érdemes vetni, de így is sok rozsot vett ki belőle a rosta; „kétszer búzát" (triticum mixtum) pedig csak 1780-ig termelt az uradalom (2500-3800 mérőt), azután felhagyott vele, nyilván azért, mert a homokon a rozs elnyomta a búzát, aminthogy a számadások gyakran összekeverik a kétszerest és a rozsot. Nyilván erre céloz Bél Mátyás, amikor azt mondja, hogy a pesti homokon a búza is rozzsá lesz.

3 A tavasziak közül az árpa csak kezdetben bírta a versenyt a sovány talajra sokkal megfelelőbb zabbal, amelynek a 80-as évekig fehér és fekete fajtáját különböztették meg (míg a paraszt csak fehéret termelt). Aránylag elég fontos szerepet vitt még a tisztán magnak (és nem takarmánynak) termelt köles (milium), míg a pohánka (saracenicum, utóbb panicum

4 néven szerepel) mindvégig alárendelt jelentőségű maradt. A többi szereplő növényeket: a harmatkását (manna)/' babot 'Ü. Nagy: Gödöllő 9. = Ürmössyné Nagy Júlia: Gödöllő emberföldrajzi leírása (Szeged, 1927.) 2

Vö: Pankl, 36. = L. Matlhaeus Pankl; Compendium oeconomiae rural is (Budae, 1810.) *Bel: Notitia III. 18. = Matthias Bel: Notitia Hungáriáé novae III. (Viennae, 1737.) - A kétszeres a hagyományos, önmagának és nem a piac számára termelő gazdálkodás terménye, amely Franciaországban is él még a XVIII. sz.-ban méteil, mesléard néven (Sée: Französische WG. I. 178. = Henri Sée. Französische Wirtschaftsgeschichte I. [Jena, 1930.]) Vö. Györffy: Takarás és nyomtatás 2. = Györffy István: Takarás és nyomtatás az Alföldön (Bp. 1928.) 4

Ez tehát nem köles, mint azt Jármay állítja (Jármay és Bakács 37. = Jármay Edit és Bakács István: A regéci uradalom gazdálkodása a XVIII. században [Domanovszky: Tanulmányok 1.] [Bp. 1931.]). Asacracen (ic)um valószínűleg tatárkát, a panicum pohánkát jelent. ''A manna szó jelentésére 1. Nagyváti, 167-68. = Nagyvad János: A' szorgalmatos mezei gazda I. (Pesten, 1791.); Ungrisches Magazin I. (1781) 190. - Berzeviczy az ország fontos terményei között említi (Ungarns industrie und Commerz [Weimar, 1802] 7.). A pásztoroknak volt kedves eledele. (Györffy I.: A szilaj pásztorok [Karcag, 1928] 28.)