18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A tokaji szőlőkultúra oroszországi meghonosítása

let és engedélyt, hogy kellő mennyiségű szőlővesszőt vihessen magával, s négy esztendőre Patyomkin herceg szolgálatába fogadhasson négy hozzáértő hegyaljai szőlőművest, akik a maguk módján biztos alapot vethetnek Tauria borkultúrájának. Az idő síirget - tette hozzá -, mert a vesszőket már január végén el kellene ültetni, s Tauriáig hosszú az út, körülményes a szekerezés. Nincsen benne semmi meglepő, hogy Kaunitz herceg, ez a nagyvonalú államférfi, korántsem zárkózott el a kérés teljesítése elől; ellenkezőleg, rajta volt, hogy az orosz kiküldöttek útjából minden akadály elháruljon. Inkább azon csodálkozhatunk, hogy a haditanács kicsinyes aggodalmaskodása II. Józsefet előzőleg ellenkező elhatározásra bírhatta. Hiszen a császár már egy évtized óta tisztelője volt II. Katalinnak, bizalmas levelezésben álltak egymással, s kettejük kapcsolata csak bensőségesebbé vált azóta, hogy II. József 1780-ban ellátogatott a cárnő birodalmába, s a következő évben szövetségre lépett vele. A két nagyhatalom közös érdekei szóltak tehát amellett, hogy hasonló, súlyosnak éppen nem mondható kérés a másik fél részéről kedvező fogadtatásra találjon. Olyasféle aggodalomnak pedig, hogy az orosz kiküldöttek vállalkozásának sikere gyöngítené a HabsburgLotharingiai Birodalom népi és gazdasági erejét, elejét lehetett venni olyan kikötéssel, mely a kivinni szándékolt hegyaljai szőlőművelők különleges szakértelmét és munkaerejét nem engedi végképp elveszni hazájuk számára. Ilyen értelemben hagyta meg Kaunitz a haditanácsnak, hogy a szükséges útlevelet állítsa ki Bimbolazar zászlós és társai részére, üres helyet hagyván a velük tartó négy magyar vincellér nevének; s ehhez képest közölte a magyar-erdélyi kancelláriával is december 1-én az uralkodó újabb elhatározását. Ennek megfelelően a kancellária december 6-i kelettel utasította is a helytartótanácsot, tegye meg a helyi hatóságoknál a szükséges intézkedéseket, hogy az orosz küldöttség a szükséges venyigéket és négy esztendőre a kívánt négy hegyaljai szőlőművest (de családtagok nélkül!) akadálytalanul magával vihesse, az utóbbiak visszabocsátásáról adott kötelezvény ellenében. * Úgy látszott tehát, Bimbolazar zászlós végre minden baj nélkül eleget tehet megbízatásának. Nem így történt. Jó két hónap múltán Kaunitz herceg újabb levelet kapott a bécsi orosz követtől. Amilyen hálával értesültem a császár nemes lelkű elhatározásáról s a megfelelő útlevél kiállításáról - írja 1785. február 7-én Galyicin herceg -, annyira kínos nekem, hogy vissza kell térnem a dologra; de Bimbolazar most vett január 17-i levele tanúsítja, hogy nemcsak késleltetés vagy megnehezítés, hanem valóságos akadályoztatás gátolja feladatának teljesítésében. Hogy a drága időt kihasználja, még az útlevél kézhezvétele előtt sietett Tokajba, s ott teljes erővel hozzálátott a szőlővessző-vásárláshoz, a négy vincellér s a szükséges szekerek felfogadásához. Az öszszevásárolt 30 000 venyigéből 19 000-et már át is vett, amikor váratlan esemény történt. Benekovich Mihály és Killer András elöljárók, Ocskay András főszolgabíró parancsára, Horváth tokaji bíró megbízásából, megjelentek Tarda István és Almási György szőlejében, s ott a még át nem vett 11 000 vesszőt - anélkül, hogy az orosz kiküldöttek bármit sejthettek volna - minden formaság mellőzésével egyszerűen összevagdalták. Bimbolazarnak nem maradt más hátra, mint az időközben megérkezett útlevél birtokában panaszt tenni Zemplén megye törvényszékén. Orvoslás