18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII.században (Főként az 1715. évi. országos összeírás adatai alapján)
nos, részben mint a római mezőgazdasági kultúra öröksége, részben az itt gyakori nyári szárazság következtében, ami a tavaszi gabona termesztését kockázatossá tette. 16 S mint láttuk, a parlagoló rendszer sem hiányzott Európa más országaiban; inkább csak abban kell a nyugati fejlődés ütemétől való elmaradást látnunk, hogy valóban el volt terjedve Magyarország sík vidékein. De ebben az esetben is joggal vethető a bírálat mérlegére: helyes-e ezeket az úgynevezett legprimitívebb módszereket az állítólag nomád életmódhoz szokott magyarság kevés földművelési tapasztalatára, a német telepesekétől elütő speciális elmaradottságára visszavezetni, amint azt az említett szerzők tették? Kétségtelen, a nyugatról jött németek olyan gazdasági kultűrát hoztak magukkal, melyet jobban áthatott a tőkés fejlődés irányába mutató árutermelés; de arról sem kell megfeledkezni, hogy letelepedésük során, főképp jobbágyi alávetettség és földesúri terhek dolgában, rendszerint jóval kedvezőbb helyzetbe jutottak az őslakosságnál. Ami pedig a magyarság állítólagos nomád hajlandóságát s földművelésben' tudatlanságát illeti, ne tévesszük szem elől, hogy az ország középső és déli vidékeire, melyeken a „legprimitívebb" rendszerek divatoztak, a török kiverése után nagyrészt olyan vidékekről áramlott a magyar lakosság, hol az európai földművelés évszázados hagyományai uralkodtak. Ha tehát nem akarunk elhamarkodott általánosítás és egyoldalú levezetés hibájába esni, tovább kell jutnunk azoknál az eredményeknél, melyekre a két világháború közti polgári történetírás jutott. Tagányi közvetlenül csak Erdély területét illetően foglalkozott a XVIII. századi földművelési rendszerek kérdésével, egyébként csupán közvetve, a földközösség problémáin keresztül; elsősorban tehát az ő kutatásait kell lényegesen kiszélesítenünk, részletes és alapos vizsgálattal, egy időben, egységes szempontból, lehetőleg az egész országra kiterjedő forrásanyag alapján rajzolt keresztmetszet segítségével állapítva meg a különféle földművelési rendszerek elterjedését. Az elterjedés magyarázatát pedig elsősorban nem egyik vagy másik nép viszonylagos elmaradottságában, csekélyebb gazdasági tapasztalataiban, hanem - lehetőleg a helyi fejlődés vonalát végigkövetve - az adott természeti feltételekben és történeti tényezőkben kell keresnünk. * * * Legelső átfogó jellegű történeti forrásunk, mely bizonyos korlátok között lehetőséget ad arra, hogy a földművelési rendszerek elterjedéséről az egész Magyarország parasztnépe körében (Erdély, Horvátország s részben a határőrvidék kivételével) képet alkothassunk magunknak: az 1715-i, illetőleg 1720-i országos összeírás. 17 Miután ugyanis egyenként előszámlálta egy-egy község adózó családfőit, az általuk bevetett szántóföld, továbbá kaszálójuk és szőlejük kiterjedését, ugyancsak községenként általában jellemzi a gazdasági adottságokat. Ez utóbbi megjegyzések során a földművelési rendszer kérdése is szóba kerül; minthogy ugyanis az adó alapja az egész szántóföld volt, a követett földművelési rendszertől függött: hánnyal kell megszorozni az egyévi vetésterületet az adókivetés során. Ha l6 M. Bloch i. m. II. (suppl.) 35-6, 62, 72. 1. The Cambridge Economic History I. 119, 126, 129. 1. R. Grandi, m. 270-1. I. /. Clapharn i. m. 54. 1. ''Magyar Országos Levéltár, Archívum regnicolare, Lad. BB 1-12, Lad. CC 1-13, Lad. DD 112, Lad. EE 1-13, Lad. GG 1-6, Lad. IUI 1-10, Lad.JJ 1-9, Lad. KK 1-11.
