18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében

Az igaerőben, munkaeszközben való szegénység nemcsak a feltört föld kiterjedésének szab korlátokat, hanem a megművelés módjára, rendszerére is kihat (amennyire egyáltalán rendszerről lehet szó az ilyen hevenyészett gazdálkodásban) . A szükség szorít rá, hogy az egyszer üggyel-bajjal feltört földdarabot éljék pihentetés nélkül több esztendőn át - lehetőséget pedig a soká kihasználatlan hevert talaj friss termőereje ad erre. Ha aratás után elég porhanyós maradt a föld, esetleg nem is szántják fel újra, beérik a tarlóba elvetett mag puszta beboronálásával. Sőt arra is akad példa, hogy a vetés is elmarad, s a felszerelésben hiányt szenvedő gazda kénytelenségből pusztán arra fanyalodik, ami az előző évi aratás nyomán elhullatott magból sarjad s érlel kalászt.

29 De akinek módjában van ekét s igásjószágot latba vetni, könnyebbség okából rendszerint az is csak egyszer szánt vetés alá (38, 39, 42, 43, 48). Abban, hogy a többszöri szántást valamiképp mellőzni tudja, éppen annak van része, hogy ugar, begyöpösödés nem iktatódik közbe; az egyszer feltört földdarabon évről évre gabonafélét - elsőnek rendszerint kölest, aztán őszi, illetőleg (gyakran kisebb mértékben) tavaszi gabonát - termeszt, amíg csak a talaj ki nem merül. Ekkor azután legelőnek, esetleg - bizonyos részében vag)' periódusban (ahol, illetőleg amikor alkalmasabb fű nő) - kaszálónak fordítja, s ugyancsak tetszés szerint másutt választ és tör fel megfelelő darabot magának. Lehetőséget ad erre, hogy föld van bőven, hozzá képest az első időben a megművelő ember és fölszerelés a kevés. S bár a faluhatár is szélesen tárul, gyakran a hozzá csatlakozó pusztán is megjelennek a felfogott földek és kaszálók; nem kell ehhez egyéb, mint alkalmas talaj, hiszen a birtoklás és a használat szabadsága ott - ha lehet — még teljesebb. A rablógazdálkodás periódusa, melyen keresztül a paraszt a kiválasztott földdarabot megszakítatlanul gabonatermesztésre fogja, 5-6-7 évig is eltarthat a talaj termékenysége szerint. Lassanként azonban összébb szorul ez az időszak, amint a telepesek számának növekedésével a megművelt foltok is elszaporodnak a határban.

30 Mert akár úgy alakul a helyzet, hogy már kevésbé jó termőerejű részeket is fel kell törni, akár már egyszer megművelt földek kerülnek újból sorra a parlagon heverés bizonyos számú évei után, a talaj táplálóanyag-tartalékaiból mindenképp már csak kevesebb esztendei folytonos termésre futja. Amint több lesz az igénylő és sűrűbb s gyakoribb a gyeptörés, egyre tarthatatlanabbá válik az anarchikus állapot, hogy kinek hol tetszik, ott és annyi földet foglal magának. A szabad foglalással járó összevisszaságból és egyenlőtlenségből viták támadnak: az újonnan jöttek nem akarnak belenyugodni, hogy az első települők a közelibb, jobb, könynyebb műveletű földeket, méghozzá az átlagot meghaladó kiterjedésben, kisajátították maguknak. De a gazdálkodásnak is - főképp legfontosabb ágának: az állattartásnak - mindinkább kerékkötőjévé válik a művelési ágak összekeveredése: hogy a legelő egy része minden szabály nélkül hol szántóvá, hol kaszálóvá alakul és viszont, hogy a rétet itt-ott átmenetileg eke alá fogják, s a szántóföldről időnként 20

Vő. Ponyiczky Z. i. m. 20. 1. - Balogh I.: Ilatárhasználat, i. m. Ethnographia 1954. 449. 1. ^Mezőtúron, láttuk, 7 évig tartott a ciklus. Poroszlón (44) 4 évenként fordították a szántóföldet legelőnek s helyette a legeiéi egy részéi szántóföldnek (1720). Jászapátin (63) 3, illetőleg 2 évi gabonavetést követett ugyanannyi ideig tartó parlag (kaszáló, illetőleg legelő). (Fodor F. i. tn. 291. 1.) Törökszentmiklóson (30) és Tiszaroffon (34) is 2-3 év múlva merül ki a folytonosan bevetett föld anynyira, hogy már nem érdemes újra művelés alá fogni (1728).