18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében

egészben véve is intenzív irányban hatott a tanyai gazdálkodásra az a kertkultúra, mely területünk nyugati felében (s épp e két, szóban forgó parasztvárosban is) Pest város piacának vonzó hatása alatt mind számottevőbben bontakozott.

23 Mindamellett a „királyi Magyarország" területéről jövők, így különösen a földesurak elmaradottnak, túlhaladottnak ítélték a tanyai gazdálkodást, s erőnek erejével a nyomásos-ugaros rendszer útjára akarták terelni. A tanyavidék lakóinak minden okuk megvolt rá, hogy efféle törekvésekkel szembehelyezkedjenek. Mint a mezőtúriak hangoztatták: a gazdálkodás kényszere írta elő, hogy földjükön tanya létesüljön; ha tehát a megművelt földet két nyomásra akarnák szakasztani, ez anynyit jelentene, hogy ki-ki egy második tanyáról is gondoskodjék magának, hiszen minden egyes tanya körül már csak azért is bajos lenne két-két vetőt kihasítani, mert a talaj másmilyen gazdasági rendszert kíván. Ahol egyszer a gazdálkodó parasztnép kirajzott a határba, s ott tanyákat hozott létre, a fejlődés menetét valóban bajos lett volna visszafordítani. Felsőbb nyomás csak annyit érhetett el, hogy a lassanként funkcióját vesztett belső szántóföldövezetet ugarnak nevezzék ki, s felosszák a tanyabirtokosok között."

6 Ebből azonban nem születhetett egyéb felemás dolognál. Közösségi rendelkezés alatt álló föld egyéni birtokokhoz már birtoklás dolgában sem adhatott megfelelő kiegészítést. Ami pedig a használatot illette, az „ugarföldek" már csak kis terjedelmüknél fogva sem tölthették be az ugar tulajdonképpeni funkcióját, különösképpen pedig azért nem, mert hiábavaló igyekezet volt két eltérő gazdasági rendszert összeházasítani, egy sajátos berendezkedést és életformát a közönségesen megszokottal közömbösíteni akarni. A tanyarendszer sokkal mélyebben gyökerezett már a történeti sorstól és természeti adottságoktól formált paraszti hagyományban, semhogy mesterségesen, pótlékként hozzácsatolt más földdarabokkal ki lehetett volna forgatni eredeti valójából. És nemcsak a múlt volt jelentős, melyre visszatekinthetett: jelene is erőteljesen bontakozott a körülményekhez igazodó célszerű vonásainál fogva, sőt egyéni jellegű koncentrált üzemei a jövőt illetően a kapitalizmusba ívelő fejlődés hordozására is alkalmasnak ígérkeztek. Felülről jövő erőltetéssel már bajos volt gyökerestül átalakítani ezt az önálló paraszti erőfeszítésből sarjadt berendezkedést. Bajos különösen akkor, ha arról volt szó, hogy egy idestova önmagát túlélő gazdálkodási rendszer kötöttségeinek szűk keretei közé akarják szorítani azt, ami - a történelem viharaitól deformált alföldi táj sajátosságaihoz alkalmazkodva - kötetlen egyéni gazdálkodásnak nyitott utat. l/h. Állattartás parlagoló földműveléssel. Míg a mezei kertek rendszerében a történeti kontinuitás révén mindenekelőtt a hagyomány meghatározó ereje érvényesült, s mellette csak másodlagos szerep jutott a természeti tényezőnek; másképp alakult a helyzet a falvak nagy többségénél, melyek új gyökérből sarjadtak, illetőleg újrakezdték életüket rövidebb-hosszabb megszakítás után. Hiányzott itt mindenekelőtt a jelentős néptömörüléstől hordozott széles körű autonómia s ami együtt járt vele: az egyes gazdákat megillető tartós birtoklás a külső határrészeken. De a birtokba vehető határ sem tárult oly szélesre az egyes falvak körül, mint a 25

Weltmann Imre: Pest megye viszálya Pesl városával piacra vilt paraszti termékek körül az 1730as években. Kny.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-66. Bp. 1966. 113-19. 1. 2r

'Ponyiczky Z. lm. 12-13.1. - Györffy I: Magyar falu, magyar ház, i. m. (1937-ből) 71. 1.