18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

CSÍKI TAMÁS: Wellmann Imre és mezőgazdaság-történetünk új útjai

egykori, patriarchális, a parasztsággal együtt dolgozó életformát a hedonisztikus, udvari „rokokó" életforma váltja fel. (Ezt a folyamatot Wellmann korábban, a Grassalkovichokról írt munkájában az egymást követő három generáció végigtekintése során hasonlóképpen mutatta be.) Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az Udvari ember írója az abszentizmust általánosnak tekintette volna, s e tendenciákat később sokkal árnyaltabban, pontosabban szemlélte. E tanulmányt csak azért idéztük, hogy feltehessük a kérdést: a két világháború közötti időszak legmeghatározóbb irányzata, a szellemtörténet vajon milyen mértékben hatotta át Wellmann történetírói szemléletét? Csak a frazeológiája érhető tetten egy-két írásában, vag)' valódi értékeiből is felhasznált valamit? Kétségtelen, hogy a Magyar Művelődéstörténetben megjelent tanulmányaiban feltűnik a 18. század stílusfogalmakkal való jellemzése, ez azonban nem jelenti, hogy a társadalmi mozgásokat a korszellemre vezetné vissza. Ugyancsak felbukkannak néhol az egyes társadalmi rétegek mentalitásának, lelki tényezőinek az elemei (ne feledjük, szintén Lipcsében működött a Wundt által alapított híres lélektani intézet, s maga Wundt is foglalkozott utolsó éveiben néplélektannal) : hedonisztikus főúri életmódról ír, vagy a gödöllői uradalomról szóló tanulmányában megjelenik a robot, a dézsma és a földtulajdon hiánya, vagyis a gazdasági viszonyok miatt „kényelemszeretővé és pazarlóvá" váló paraszt alakja. (Ebben Szekfű korábban, a bortermelő lelki alkatáról írt tanulmányának hatása érződik, ugyanakkor jellemző, hogy a Magyar Történet második kiadásában Szekfű már felhasználja (!) Wellmann parasztjellemre tett megállapításait.) Mindez azonban szintén nem azt jelenti, hogy a fiatal agrártörténész ebben látná a 18. századi gazdasági és társadalmi sajátosságok lényegét. Am bizonyos, hogy a szellemtörténet is megerősítette abban, hogy a gazdaság-, a társadalom- s a művelődéstörténet egyes részfejezeteit egységesen, folyamatában vizsgálja, a Magyar Művelődéstörténet általa szerkesztett kötete is példa erre, továbbá, hogy a történelmet „átélő" embert cselekedeteiben és gondolataiban is megelevenítse, szigorúan a történeti forrásokra vagy, a hiányokat kitöltendő, pl. az egykorú irodalomra támaszkodva. A számba vett komoly megbízások mellett - miközben az 1930-as évek végétől a Századok szerkesztésében és a készülő magyar történeti bibliográfia (193641) összeállításában közreműködve ismertette meg a hazai tudományos közéletet a nemzetközi és a magyar kutatások legfrissebb eredményeivel, Vierkandtól kezdve Szabó Istvánon át a fellendülő s a forráspublikációkra is egyre nagyobb súlyt fektető német agrár- és parasztságtörténeti munkákig (Lütge, Below, G. Franz, Seeberg), amelyek az ő szemléletét is gazdagították - Wellmann folytatta, az 1937es programadásnak megfelelően a mezőgazdaság-történeti kutatásokat, azok megalapozását. 1942-ben jelent meg első tanulmánya Tessedikről, 1944-ben a Mártonffy Károly által szerkesztett, a magyar földművelésügyi igazgatást bemutató kötetben nagyívű, ugyanakkor sokszempontú áttekintést adott a magyarság gazdasági életéről, gazdálkodásáról a honfoglalást megelőző időktől a 18-19. század derekáig, felvillantva azokat a résztémákat, a határhasználat, a termelési technika átalakulása, a földközösség bomlása, az úrbérrendezés stb., amelyeket később önálló, nagy tanulmányokban is feldolgoz; majd ugyancsak 1944-ben a parasztságtörténeti kutatások addigi eredményeit foglalja össze, s jelöli ki a továbblépés útjait,