18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében
téli jószágállás jól megtrágyázott földjében babot, tököt, kukoricát s más efféle veteményt termesszenek. 18 Mind a szántóföldi művelés, mind az akolbeli kert megmunkálása azonban, kivált eleinte, csupán járulékos elem a külső legelőn űzött szilaj s az akolkertekhez kapcsolódó kezes állattartás mellett. Állattenyésztés és növénytermesztés között még csak egészen laza s részben negatív a kapcsolat. A kisszámú kezes jószág még télidőn is csak részben szorult a szántóföldön termett szalmára, törekre, polyvára; ha számottevő hó nincsen, télen is ki-kihajtják az akolkertekhez csatlakozó belső legelőre, sőt ha keményre fagyott a talaj, a vetést is megjáratják vele. Ennek megfelelően nem jelentős az sem, amit a szántóföld az állatállomány révén táplálóanyagban visszakaphat: az alföldi ember annyira szűkében van a fának, hogy ha nád nincs a határban, s elég gazt, kórót nem tud összeszedni, szalmával főz és fűt; s amit a trágyából nem rak fel garággyának, tőzegnek megszárítva azzal is tüzel. Jellemző az állattartás uralkodó helyzetére az is, hogy kezdetben a fölművelés önállósága és sajátos jellege, helyhez kötő vonása még nem tud kibontakozni. Még nincs a határban olyan föld, mely véglegesen a szántóföld szerepét lenne hivatva betölteni. Állandó s uralkodó jellegű csupán a legelő; a kerítéseken túl tulajdonképp ebből áll az egész határ. Itt-ott, ahol dúsabb fű terem, kaszálnak is rajta a kezes jószág téli tartására. S ha időnként, meglehetősen kötetlen gazdálkodással, fel is törnek belőle egy-egy darabot, hogy rajta kenyérgabonát termesszenek, néhány év múlva, miután a folytonos művelésben kimerült, ismét parlaggá, azaz legelővé (illetőleg részben kaszálóvá) süllyed vissza. Ez egyszersmind annyit jelent, hogy az eke alá fogott föld ide-oda vándorol a határban, mintegy a növénytermesztésre is átszármazik az állattartás helyváltoztató jellege, nomád mozgékonysága. Míg szántóföldi művelésre eredetileg csak annyi jut a határból, amennyit a legeltető állattartás hol itt, hol ott az éppen szükséges mértékben, időlegesen átenged; árokkal, sövénnyel tartósan körülvett földdarabok az akolkerteken kívül is keletkeznek. Ilyen mindenekelőtt a kenderföld (mely a török uralom alá nem került, földművelő típust képviselő falvak határának is szükséges tartozéka volt). De a házak mellől hiányzó kertet is csak bizonyos mértékig pótolják az ólaskert vetemé18 A kertes településről , akolkertekről: Györffy István: Magyar nép, magyar föld, i. m. (1926ból) 163, 167-69, 175-82, 199-208. 1. - Uő: Takarás és nyomtatás, i. m. 10-12. 1. - Uő: Magyar falu, magyar ház, i. m. (1928-ból) 81-82, (1932-ből) 89, (1935-ből) 114-15, (1937-ből) 55-56, 60-64. 1. Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez, szerk. Domanovszky Sándor, 7.) Bp. 1933. 48. 1. - Tálasi I. i. m. 149-52. 1. - Borzsák Endre: A régi istállók élete és a jószág takarmányozása Pest megye északi felében. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője 1936, 42-43. 1. Erdei Ferenc: Magyar tanyák (Bp. 1942) 34-35, 68-69, 95. 1. - Majlát Jolán: Egy alföldi cívis-város kialakulása. Nagykőrös gazdasága és társadalma a megtelepedéstől a XVIII. század elejéig. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez, szerk. Domanovszky Sándor, 15.) Bp. 1943. 52-53, 63, 65, 75, 1. Márkus István: Kertek és tanyák Nagykőrösön a XVII-XVIII. században. Kecskemét 1943. 35, 44-58, 61, 125. 1. - Balogh István: Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században. .Ethnographia 1954, 449. 1. - Hofer Tamás: Déldunántúl településformáinak történetéhez. Ethnographia 1955. 140, 152, 165-66. 1. - Uő: Hajdúböszörményi földművesek karámja. Uo. 1956. 506-13. 1. - Uő: Csűrök és istállók a falun kívül. Uo. 1957. 377, 407-10, 417-21. 1. - Major Jenő: A telektípusok kialakulásának kezdetei Magyarországon. Településtudományi Közlemények 1960, 47, 51. 1. - Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVM-XIX. században. Gyula 1961. 5. 1. - Petróci Sándor: Cegléd településtörténele. Bp. 1961. 21, 33. 1. - Összefoglalóan: Tamás Hofer: Eine eigenartige ungarische Siedlungsform und ihre europäische Beziehungen. Congressus ethnographicus in Hungária. Bp. 1965. 95-107. 1.