18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében

Amint látható, az 1770-ben fennállt településeknek alig több mint 5%-a volt olyan, amely valamiképp túlélte a felszabadító háború viszontagságait. Ezek is mint Pest, Vác, Szolnok városok - védőfaluknak, esetleg nagyobb számú lakosságuknak (Nagykőrös, Dömsöd) köszönhették, hogy a harcok során nem váltak teljesen néptelenné; néhány kisebb helységet pedig a dombok, erdők vagy a körülvevő vizek óvtak a teljes pusztulástól. A legsúlyosabb megpróbáltatások a táj nyugati részén 1684-86-ban, északkeleten 1686-87-ben következtek. Az előnyomuló keresztény seregek nyomában azonban csakhamar újra előmerészkedett a megmaradt népesség régi otthonába, leginkább a domboktól, erdőktől védett vidéken. Alig ért véget a felszabadító háború, máris újjáéledt a későbbi 173 községnek további jó 60%-a (köztük néhány olyan is, mely már a harcok kezdetekor pusztán állt). A következő periódusokban már erősen csökkent az újjátelepülés lendülete, sőt azt a Rákóczi-szabadságharc során újabb - különösen a táj középső részén igen kiterjedt - pusztulás ellensúlyozta. Mint korábban, ekkor is megfigyelhető, hogy még ha ismételten kényszerült is otthagyni otthonát, rendszerint akkor is visszatért a lakosság maradéka. Mégpedig nem csupán abban az esetben épített a régi alapokon tovább, midőn csak egy-egy katonai vonulás vagy hadművelet idejére futott el. Nem egy híradás tudtul adja, hogy az újonnan népesedő helység határában évtizedekkel korábbi paraszttelkek határai, a megművelt földek körvonalai még felismerhetők.

10 Ha az elődök erőfeszítésének eredményét nem tette semmivé a pusztító idő, rajta próbálta megvetni lábát a parasztnép; teljesen új gyökérből mindössze a helységek harmadrésze sarjadt. S ezek többsége is a későbbi, békés időből való: 20% telepedett meg abban az időben, midőn a földesúri hatás már egyre jobban érvényesült. Míg a települések időbeli rétegződése a hagyományos berendezkedés meglevő vagy hiányzó folytonosságára enged következtetni, a térbeli eloszlás alakulása a határhasználat konkrét lehetőségei szempontjából esett súlyosan latba. (L. a 2. táblázatot.) 2. TÁBLÁZAT A tájegységek területi megoszlása A tájegység neve területe helységeinek 1 helységre Jut km* neve km* % tx&mA % 1 helységre Jut km* 15G2 10,0 9 5,2 173,(5 1497 15,3 1G 9,3 93,6 235G 24,1 31 17,9 70,0 1228 12,0 15 8,7 81,9 590 6,1 10 5,« 59,0 1187 12.2 39 22,5 30,4 1340 13,7 53 30,0 25,3 9700 100,0 173 100,0 56,4 "Tiszaabádon és Tiszaderzsen (36, 38) 1720-ban még világosan látható: hol volt a hajdan megművelt szántóföld. Taksony (19) új telepesei 1715-ben felismerik, hogy a község egykor 42 telekre volt osztva.