18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében

szerény mértékű kizsákmányolással.

0 Csak a szatmári béke után, maga mögött tudva a Habsburg-hatalom (konkrétan a beszállásolt idegen katonaság) hátvédjét, látta a helyzetet elég bátorságosnak ahhoz, hogy helyreállítsa személyes felsőségét, újonnan megvesse földesúri hatalmának alapját. De amikor végre az anyagi feltételeket is megfelelőnek látta ahhoz, hogy közvetlenül kézbe vegye birtokát, akkor is csak lépésről lépésre szerezhetett érvényt akaratának. Tartós jövedelmet csak úgy várhatott, ha akadt kellő számú állandóan megtelepedett jobbágy, ki a földet gyümölcsöztesse, így hát egy ideig még számot kellett vetnie azzal, hogy gyér a népesség; kedveznie kellett a jövevényeknek, hogy birtokán megvessék lábukat s odébb ne álljanak. Még minden mozgásban volt a XVIII. század első évtizedeiben: mindegyre új települők jöttek s mentek tovább, olykor a már lehorgonyzottakat is magukkal sodorva. Nemcsak a birtokos réteg cserélődött ki részben eszerint, hanem a jobbágynép is, ami ugyancsak nehezítette a földesúri felsőség megszilárdítását, a töröktől mentve maradt részeken kifejlődött formában való átültetését. Valóságos paraszti vándormozgalom jött létre: amint az új telepeseknek járó mentességi idő lejárt, a jövevények egy része másutt keresett alkalmasabb helyet, új mentességet. Csak 1740 tájára csillapodott le a népesség ide-oda áramlása, főképp az adott települési keretek feltöltődése s a jövevények kedvezményeinek megvonása következtében; addig a földesúr jobbára kénytelen volt kesztyűs kézzel bánni a szabadabb élethez s már évtizedek óta bizonyos fokú önrendelkezéshez szokott

0 jobbágyaival. Mire tehát a földesúrnak módja nyílt hathatós beavatkozásra, a határnak már kialakult s felülről olykor egész emberöltő óta nem bolygatott paraszti rendjével és használatával találta szemben magát. S akaratát annyival is nehezebb volt érvényre juttatnia, mert ahhoz gyökeres változtatásra lett volna szükség - annyira elütött a paraszti berendezkedés attól, amelyhez Habsburg-Magyarországon a földesúr hozzászokott (az új, idegen adománybirtokosokról nem is beszélve). Tudjuk, az alföldi kertes települések belsőségének kusza összevisszasága még tapasztalt földmérőknek is nagy gondot okozott a föltérképezésben.

7 Nemegyszer hasonlóan kínos körülírással próbálták más vidékről származó összeírok érthetővé tenni a tö'A Pest megyei Domony lakói vallják az 1718 előtti időkről: „annyira robottában nem applic által hal tunk azon okbul is, mivel a földesurunk Losonczon lakolt és majorságbéli oeconomiáját annyira nem föltárhatta helységünkben". Országos Levéltár. Helytartótanácsi It. Dep. urbariale, Tabelláé urbariales comitatus Pest, Pilis el Solth, Responsa ad novem puncla urbarialia. ''Néhány példa megvilágíthatja: a török uralom megszűnése után mennyire laza maradi egy ideig e terület parasztnépének földesúri függése. A Pest megyei Acsa (163, e zárójelbe tett számok a továbbiakban is a helységnévjegyzékre utalnak) lakói, miután tudomást szereztek földesuruk: Bosnyák Judit haláláról, a XVII. század utolsó éveiben semmit sem adóztak örököseinek, mintegy nem ismerve el új uraságot maguk fölött. (Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés. Kny.: Pest megye múltjából. Bp. 1965. 156. 1.) Bihar megyében még a XVIII. század közepén sem volt rendkívüli dolog, hogy a parasztok földesúri engedély nélkül a jobbágytelekhez tartozó szántóföldet és rétet is elidegenítették, ahogy azt a török időkben gyakorolták. (Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. [Értekezések a történeti tudományok köréből, XXVI. 4.] Bp. 1947. 44. 1.) Nagyobb alföldi helységek, mint Nagykőrös (1), nemegyszer zálogban szereztek földesúri jogokat, sőt Tiszafüred (43) egyenesen megvásárolta földesuraitól fele határának s a csatlakozó puszta felének tulajdonjogát. (OL. Archívum regnicolare, Lad. DD 5. - Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1740. Eger 1958. 33-34.1.) Poroszlóról (44) is azt jegyzi fel az 1720-i összeírás, hogy az egyik szomszédos puszta felét „mintegy jobbágyjogon" sajátjaként bírja. 'Samuel Theschedik: Der Landmann in Ungarn, was er ist, und was er seyn könnte. II. n. 1784. 68-69. 1.