18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
Amikor a szellemtörténet „a liberalizmus és a pozitivizmus szabadságával és észelvével" s főképp „a materialista szocializmus anyagával" szemben a lelki tényezőkbenjelölte meg a történés fő mozgatóit, úgy tetszett: az új irány diadalra jutása a gazdaságtörténeti kutatások háttérbe szorulását fogja eredményezni. 5 Szekfű Gyula azonban mindjárt beköszöntőül nem csekélyebbre vállalkozott, mint hogy a materialista felfogás legsajátabb birodalmába: a gazdasági fejlődés mezőire hatoljon a szellemtörténet fegyverzetében. S úgy vélte: azokkal szemben, kik - elavult felfogással - a gazdasági élet jelenségeit hajlandók tisztán anyagi processzusokra visszavezetni, tanulmánya végén levonhatja a következtetést: „A gazdasági produkció menetére lelki tényezők, a gazdasági szubjektumok lelki alkata gyakorolhat és gyakorol is döntő befolyást. "Ez a lelki alkat pedig a magyarság esetében nem más, mint a gazdasági indifferencizmus: a termelő bizonyos személyes viszonyban van terményével, s ahelyett, hogy pénzzé tenné, megtartja magának, saját fogyasztásra. Ennek kimutatására Szekfű mint alkalmas példát a bortermelés XVIII-XIX. századi történetét választja, főképp mivel „az a - mondhatjuk: érzelmi reláció, mely a bortermelő és munkájának objektumai, a szőlő és a bor között fennáll - egy régi magyar gazdaságpolitikus szerint a ,distractio', melyet a bortermelés nyújt, egyik oka nagy elterjedtségének - valószínűvé teszi, hogy a termelőnek lelki tulajdonai, tehát éppen a faji sajátságok, nyíltabban, akadályoktól mentesebben, szabad szemmel inkább láthatóan fognak jelentkezni". Sajnos, hiányzik a pontos hivatkozás a „régi magyar gazdaságpolitikusra", s így idézett kijelentését nem tudjuk eredeti összefüggésébe illesztve értelmezni. De enélkül is bízvást állítható, hogy Szekfű szándéka éppen visszájára sül itt: a „distractio" szó ugyanis, mint azt a feudális kor gazdaságtörténésze jól tudja, elsősorban nem holmi „érzelmi relációra" utal, hanem egyszerűen eladást, értékesítést jelent. Vagyis a „régi gazdaságpolitikus" nyilván épp arra mutatott rá, hogy a szőlőművelés elterjedtségének egyik oka nagyon is materiális okokban rejlett: abban, hogy a boron túl lehetett adni (ismeretes módon sokkal inkább, mint agrártermékeink túlnyomó többségén). A kiinduló, témát megszabó idézet eszerint épp az ellenkezőjét mondja annak, amit a szerző a továbbiakban bizonyítani akar - nem döntő dolog, de talán jellemző arra: a szellemtörténet hogyan, milyen belemagyarázással próbálta a lelki tényezőket alapvető szerephez juttatni agrártörténelmünkben. 7t) A szellemtörténet uralomra jutása ilyenformán, ha nem is járt a mezőgazdaság és a parasztság történetének elhanyagolásával, sajátos, a feudalizmust kedvező színekbe öltöztető fordulatot jelentett. Igaz, részlettanulmány szorosan e tárgykörből s kifejezett szellemtörténeti jelleggel aránylag csekély számban született a két világháború közti időben; az ilyen előtanulmányok továbbra is alapjában véve pozitivista beállítottságú kutatókra maradtak. Agrártörténeti vonatkozásban is jelentős forrásanyagot tárt fel a Mályusz Elemértől kezdeményezett népiségtörténeti kutatás, mely többek között a „Volksboden" és „Kulturboden" fogalmán épülő fasiszta törekvések, a német imperializmustól fűtött „Auslanddeutschtum"-kutatások elleni védekezésből született, de ugyanakkor azok hatása alá is kerülve, a naciona'A régi történetírásból a politika, az újból a szellemtörténet elvei szorítják ki a gazdaságiakat írta Gyömrei Sándor: A magyar gazdaságtörténet-írás új útja. Közgazdasági Szemle 1932, 678. 1. '''Szekfű Gy.: A magyar bortermelő lelki alkata. Bp. 1922. (Kny. „Faji sajátságaink a gazdaságtörténet világánál" c. tanulmányából, Minerva 1922.) 4, 27, 46-8, 80. 1.
