Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASSÁG SZEREPE A KISEBB BORSODI CENTRUMOK LÉTREJÖTTÉBEN

Mezőkeresztes A legrégibb és a legnagyobb délnyugat-borsodi fazekashely volt. Egykor mezővárosi jogállással bírt, a 19. század közepén lakosságának mintegy 90%-a református vallású, az 1780-as népszámláláson népességének 28,1%-a nemes volt. Ez a kisváros fontos vásároshelye volt mint a tőle délre és keletre fekvő, hasonló társadalmi összetételű falvaknak, mind az északra és nyugatabbra lévő, többségében katolikus lakosságnak. Ez utóbbival tartott szoros kapcsolatát erősítette, hogy 1868-ig az egri, majd a mezőkövesdi járáshoz tartozott. Három családban öröklődött a fazekasmesterség, közülük kiemelkedik a Rem család. Rem Lajos legkorábbi ránk maradt datált edénye 1871-ből való, stílustiszta hevesi, fekve, laposan korongolt kulacs. A miskolci fazekascéh irataiban mezőkeresztesi tanítvány nem szerepel, Rem Lajos minden bizonnyal a legközelebbi céhes helyen, Egerben sajátíthatta el a mesterséget. Ez annál inkább és kézenfekvő, mert azonos stílust képvisel mindkét fazekashely. A két szembefordított tányérból készült, hevesi stílusú kulacsok divatját 1880 után a kisebb, csapott vállú formájúak követték. Ecsetet és írókát használtak a díszítéshez, kedvelték a virágtövet, ill. a forgórózsát (67. kép). A legjellegzetesebb mezőkeresztesi kerámiatípus, a zöld máz alá karcolt virág67. kép. Hevesi stílusú kulacs és butella Mezőkeresztesről, készítette: Rem Lajos csokrot ábrázoló butella (mintegy 20 db ismert belőlük) között olyan nagyfokú a formai, feliratbeli és ornamentális hasonlóság, ami összetéveszthetetlenül lokalizálja őket. Meglehetősen szögletes, négy lapból álló, kerekített szélű formájuk van, a nagyobbak szíj felfüggesztésére szolgáló fület is kaptak. Valamennyin ugyanaz a növényi motívum talál-