Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

DÍSZÍTÉSI HAGYOMÁNYOK, STÍLUSPERIÓDUSOK A CÉHES KORSZAKBAN

itt is az ujjbenyomásos abroncskarika a dísz.

376 Alkalmi ajándék lehetett a szintén Pocsai István által 1885-ben, Böcsben készített hatalmas kanta, amelynek formája megegyezik a céhkancsókéval. A száját félig fedő agyaglapba vésték a feliratot. Az edény teste zöld mázas, díszítetlen.

377 A készítő biztosan ugyanaz, talán éppen az ajándékozás alkalmából újíttatták fel a már meglévő úrasztali boroskorsót is. Ez a korsó átvezet bennünket azon nagyszámú, zöld mázas korsók csoportjába, amelyen semmilyen díszítés, felirat nem található. A Herman Ottó Múzeumban meglepően sok van belőlük. Döntő többségük Dél-Borsodból, a Mezőcsát és Miskolc közötti falvakból került a gyűjteménybe. Feltűnően sok ilyen díszítetlen korsót - köztük meglepően sok régies szájkiképzésüt - Berzékről hoztak be (egyike a vidék református kisnemesek által lakott településeinek).

378 Közülük több is lehet miskolci készítmény. 57. kép. Zöld mázas céhremek E helyen kell szót ejteni arról a né- (HOM 53.191.1. Itsz.) hány - kívül, belül mázatlan - fazékról, amiken ott látható a céh pecsétje, tehát remekbe készült munka, azonban a máz hiánya miatt arra kell gondolni, hogy ezeket használatba tulajdonképpen nem is szánták, egyetlen feladatuk maga a remeklés ténye, vagyis annak bizonyítása, hogy a legény elsajátította a fazékkészítést is. Vastag falú, szürkésre kiégő agyagból formált, nehéz edények ezek. Szájuk jellegzetes: alja galléros, felül ferdén szélesedő. Festett díszü nincs közöttük, vagy dísztelenek (pontosabban a pecsét helyének elkészítése és egy fakéscsík dísze mégis van), vagy ujjbenyomásos abroncskarika, nyomódúccal készült agyaggombok, vagy virágcsokor látható rajtuk (58. kép).

379 A mázatlan céhremekek közül a legfinomabb egy éjjeli edény, nogsir. Ajka szélesen kihajló, két füle nem a szájából indul, hanem a szájától. Egyetlen dísze a bevagdalt agyaggomb, amelybe a céh 1768-as pecsétjét nyomták. Minden bizonnyal akkortájt is készülhetett (59. kép).

380 3. Sokkal nehezebb helyzetben vagyunk az 1840-es évektől a századfordulóig terjedő miskolci fazekas stílusnak meghatározásakor. Ebből a korból alig vannak fogódzóink. Amint azt a céhes iratokból tudjuk, a 19. század egésze folyamán nagyon erőteljes észak-dél irányú mestermigráció mutatható ki, aminek a végső állomása éppen Miskolc volt. A migráció egyrészt Gömör felől a Sajó völgyén, másrészt Kassa felől a Hernád völgyén, harmadrészt pedig Ungvár és Munkács felől Sárospatakon és a Hegyalján keresztül érte el Miskolcot. Kassa ólommázas fazekasságának a 19. századi mivoltáról 376 Juhász István magántulajdona, Mezőcsát 377 HOM., 67.17.6. Itsz. 378 HOM, 76.88.28., 76.88.20., 76.88.27., 76.88.21. Itsz. 379 HOM, 53.738.2. Itsz és 53.738.3. Itsz. 380 HOM, 53.738.4. Itsz.