Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

DÍSZÍTÉSI HAGYOMÁNYOK, STÍLUSPERIÓDUSOK A CÉHES KORSZAKBAN

55. kép. Transzky János 1849-ben készített korsója (TREM G. 1965.15. Itsz.) 56. kép. A hejőpapi református egyházközség úrasztali boroskancsója 1836-ból (HOM 53.826.1. Itsz.) A Herman Ottó Múzeumban található egy úrasztali boroskancsó, mely 1836-ban készült a hejőpapi református eklézsia részére. Zöld festése, sárga folyatott alapdíszítése is különleges. Orra alatt emelést és a folyadék kiöntését segítő fogó van. Két oldalán domború keretben karcolt felirat olvasható. Az ovális kereten kívül 5-5 domborműves levél, alul-felül 3-3 negatív dúccal készített agyaggomb levéllel. Fülén ugyanilyen agyaggombok közt hullámzó domborműves zsinór, amelynek ugyan nincs feje, és az egyik agyaggombban végződik, mégis egyértelműen a Miskakancsók tekergőző kígyójára emlékeztet. Ez az elem Mezőcsátot vagy Tiszafüredet sugallja készítőhelyül, de a levelek és a kis agyaggombok akár miskolci készítést is feltételezhetővé tesznek (56. kép).

373 Hasonló levelek láthatók a sárospataki zöld mázas és színes, domború díszes céhremekeken is. A legszerényebb, szinte dísztelen zöld mázas butykoskorsón semmilyen felirat nem árulja el, hogy ki remekelt általa. Csupán a vállnál körbefutó abroncs és a céh pecsétjét körbefogó gyűrű a dísze

374 (57. kép). Párját dísz nélkül a Néprajzi Múzeum őrzi. Világosabb mázas, kissé merészebb fúlívelésű egy - elöl szív alakú keretbe karcolt szöveg alapján -1857-ben a bocsi (Miskolc közeli település) református egyház számára készült butykoskorsó. A fenekén lévő felirat szerint 1880-ban vagy 1886-ban (az utolsó számnak csak a baloldala ép) Pocsai István felújította, a szív ügyetlen széles fekete keretezése valószínűleg az ö munkája. Számunkra a forma az elsődlegesen fontos: a vállon 373 HOM., 53.823.1. Itsz. 374 HOM., 53.291.1. Itsz.. 375 NM., 142.269. Itsz.