Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - A céh tárgyai - Agyaglelőhelyek, festékanyagok
A bükki agyag korai használatáról a kelta kotinus törzs fejlett fazekassága révén tudunk. Valószínűleg hasonló volt a minősége, mint a diósgyőri vár körül - főleg az északi vizesárok és a felvonóhíd mellett alig egy-másfél méter mélyről előkerült sovány, alacsony hőfokon égő sárga agyagé, amiből Katona Imre szerint a várban használt köznapi edények többsége készült. Az ő véleménye szerint a későbbi évszázadok miskolci termékeinek egy részét is ebből az alapanyagból formázták. 332 A 18. század végéről megmaradt hagyatéki összeírások szerint a mesterek kétféle agyagot tároltak otthon: veres és tapolcai, tűzálló földet. 333 1 783-ban Hegedűs János pl. azért nem jelent meg egy kántori gyűlésen, mert tapolcai agyagért ment. 334 A miskolci mesterek használták a görömbölyi agyagot is, mert 1774-ben, amikor Losonczy Pál a Papszeren lévő nagy református parókia cserépkályháit készítette, „az egyház gondnoka bejegyezte számadási iratába, hogy 1774 december 1-én az új kályhákhoz Görömbölyről egy szekér föld árában 80 krajcárt fizetett ki". 1811-ben a megye által készített árlimitátiohoz használt irat szerint, mely alább teljes terjedelmében megtalálható, 4/1 arányban vegyítették a miskolci és a tapolcai földet. 336 A 20. század első felében Miskolcon dolgozó fazekas, Afra Károly is úgy emlékezett vissza, hogy a görömbölyi és a tapolcai agyagot keverték. 337 A legjobb minőségű agyagot azonban a város északi részén, a Tetemvár szomszédságában, a Nyakvágó nevű határrészén bányászták (itt volt a középkori Miskolc kivégzőhelye). Fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a Tetemvár temető alatti részén, az 1750-es évektől, amikor ezt a korábban legelőnek használt területet házhelyül felosztották, valóságos fazekastelep alakult ki. Az 1777-78-as adólajstrom alapján ezen a területen egymás közelében hét fazekasmester háza állott. 338 Itt húzódik ma is a Fazekas utca és ott állt a város első téglaégetője is, amit 1746-ban egy Fazekas Jakab nevü ember bérelt. 339 A 18-19. század fordulóján azonban a város terjeszkedése elérte ezt a területet és a városi magisztrátus házhelynek kiosztotta az agyagszerző gödröket, amik a Zsóry László nemes polgár új telkébe estek. Ő pedig saját portájához kerítette a fazekasok számára olyan fontos területet. Ekkortól megszaporodtak a céh Számadáskönyvében az agyagra való utalások: „die 25. Juni, költőiem mikor a Számtarto Úrhoz jártunk az agyag hely iránt". 340 1802-ben és 1807-ben folyamodványokat adtak be a diósgyőri uradalomhoz, melyben „az évszázadokon keresztül szabadon használt agyagszerző helyüknek mint Miskolcon az egyetlen jó minőségű agyagot adó helynek" használatukba való visszaadásáért esedeztek. 41 A Nyakvágó agyagának elvesztése minden bizonnyal kihatott a fazekasság helyi történetére, de nem tudni, milyen mértékben. Azt sem tudjuk, hogy a Bábonyibércen (a Nyakvágó ennek a domborulatnak a délkeleti nyúlványánál volt), a Gulyakút környékén lévő mély árokból nyert agyag, amit 1818-tól az első világháborúig használtak, 342 mennyiben tért el a régi agyagtól. Az agyagkatalógus szerint több helyen 332 Katona f., 1971. 107. 333 Bodgál F., HOM NA: 354. Bodnár György fazekasmester végrendelete. 334 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 68. o. 335 Marjalaki Kiss L., HOM HTD. 74.42379. 336 BAZm. Lt. M. IV. 7. 501/e, 1238/1811. 337 Bodgál F., 1958. jan. 19. 338 Marjalaki Kiss L., HOM HTD. 74.423.5679. 339 Marjalaki Kiss L., HOM HTD. 74.423.5678. 340 HOM HTD. 76.13.3. 341 Marjalaki Kiss L., HOM HTD. 76.13.3.1802. 342 HOM NA: 2780 Bodgál F,
